Nem.
Tehetségtelen, laikus, még kérdezni sem tud! – üvöltik dagadó ereikkel nyakukon a gigantikus téren ’randa vagy’, ’nagy a térdkalácsod’, ’szivacsagyú’ táblákkal kezükben a fiatalok, a vének, a majmok, a lapostetűk, a galandférgek a műanyag, egyszóval a közönség.
Ekkor izzadtan felriad az élő embléma. Hiszen ez csak az ő megveszekedett rémálma. És a mi elképzelésünk.

XXX Ellenben a magyar zenetévé esetével XXX

Egy magyar zenetévé

Nagy ez a piac, hisz nagy ez az ország is, de ettől még kevés a zenegyűlölő nem fiatal, akik közül egyre kevesebben szeretik a nem alternatív zenét. Sajnos. Ez a csoport sosem hallgat cédét, még kevésbé kazettát, eredetit és másoltat sem, és sosem másolja az eredetit és a másoltat sem, mivel a pénztárcáját egyáltalán nem sajnálja, és emellett nagyon elégedett a tévéből és médiából áradó ZENÉvel.
Főhösünk, a zenegyűlölő nem fiatal tudja, érzi, érti és felfogja, hogy mit nem néz, és mit nézhetne, ha nem lenne zenegyűlölő.
Ellenben a nem zenegyűlölő emblémával, azaz a főfőfőfőfőfőműsorvezetőnővel, aki mindig naprakész, jól felkészült, talpraesett, kedves és persze kérdezni is tud.

Ha szerencséje van az alternatív zenét kedvelő nem fiatalnak, akkor állandóan a legszínvonalasabb klipeket láthatja, viszont ennek az esetek többségében nincs is tudatában. Ha nincs szerencséje a nem alternatív zenét nem kedvelő nem fiatalnak, véletlenül sem csíp el egyet a nem kedvenc dalaiból – főműsoridőben -, és legalább ilyenkor érez késztetést arra, hogy ne kapcsolja ki a tévét. Mert már tudja, mit nem lát.

kárpátidia®purplesmith

kárpátidia

2003. 07. 27.