Persze péntek este aki tehette végképp eljött, pláne ha a nap is kisüt; nincs több sárdagonya.

Tehát megemésztettem, hogy sehonnan sem fogok rendesen látni, így maradtam középen, a jól bevált helyen. A koncert egy nagyon lassú blokkal indult, halk is volt, és Aszfaltbetyár Harsányi Levente is belebeszélt a Pörgéspont Caféból, de persze hamar rendeződtek a körülmények. Bevallom, kb. a hatodik dal után én bizony meguntam a koncertet. Egyszerűen nem jött át a zene hangulata.
A dalok vészesen kezdtek egymásra hasonlítani, bár az énekesnő, Skye Edwards képzett hangját öröm volt hallgatni, mégis a nagyszinpadon úgy éreztem, elveszett minden, amitől ez igazán jó koncert lehetett volna. Persze értem, hogy is jönnének épp a közép-európai szervezők ahhoz, hogy benyomorítsák ezt a zenekart valami sátorba, és biztos egy csomóan nem fértek volna be, amiből lett volna galiba rendesen, de ennek ellenére nem volt annyira élvezhető és hangulatos ez a koncert nagyszínpadon, bár lehet hogy ez a fesztivál koncertjeikre általában igaz. Utolsó dalként felcsendült a Rome wasn't built in a day, még az is a szinpadhoz tódult, aki épp evett, ivott, a sziget legtuttibb koktéljaira várt a Pörgéspont Caféban, vagy csendesen szemlélődött leghátul.

Aztán elköszöntek, kedvesek voltak, a közönség pedig ismét vegyes érzelmekkel hagyta el a nagyszínpadot.

purplesmith

2003. 08. 08.