Az ősbemutató hírére pár száz ember gyűlt a kiírt időpontra a színpadhoz, néhány új autóra gyűjtő honfitárssal vívott hangyányi közelharc után már én is be tudtam kapcsolódni az érdeklődők körébe. Elsőként egy blues-feldolgozást hallhattunk, amit már nagyjából háromnegyed órányi saját szerzemény követett.
Livius quimbys rappeléseire alapozva jól tippelt az, aki hiphop-közeli pörgős dalokra számított, bár igaz, egy lassú dal pár percében helyet kapott a melankólia is, nem kifejezetten áj-láv-jú témában.
A koncert során adóztunk Livius bölcs nagymamájának, akinek frappáns mondásai közül hallhattunk néhányat a számok közti szünetekben (aki nem volt ott, úgyse tudja meg). A dalszövegeken sokszor megakadt a fül, Livius jól megmondta a magáét mindenkinek: anyukának, faternak, barátnak, barátnőnek, Istennek egyaránt; helyettünk is. A színvonalas koncertet egy újabb blues-feldolgozás zárta, egyfajta keretbe foglalva ezzel az estét.
A dobok mögött Gerdesits Faszi nyomta, Szabó Attila (a Csík zenekarból) hegedült, rajtuk kívül még Varga Laca, a Hiperkarma basszusgitárosa, illetve Nemes István és Köles István alkotta a hattagú zenekart.
Akaratlanul is megpróbáltuk összehasonlítani ezt a produkciót a Quimbyvel, de azon túl, hogy egyértelműbbé vált, mik azok a mozzanatok, amik Livius ötletei lehettek a quimbys dalokban, felesleges bármilyen azonosság keresésébe bonyolódni, mert teljesen más élményt nyújtott ez a kicsit több, mint egy órás koncert.

purplesmith

2003. 08. 25.