A jogvédő szervezetek, így az Artisjus, az EJI és a MAHASZ, a Hungart és a Filmjus által közösen alapított ProArt is sajnálattal veszi tudomásul, ha a hanghordozók kereskedelmében - és általában a zeneiparban - a legális vállalkozások nem bizonyulnak sikeresnek. Bár a lemezkiadók elsődlegesen természetesen új kiadványaik értékesítésében érdekeltek, nagyon hasznos a használt lemezek folyamatos forgalma is: mozgásban tartja a fogyasztói érdeklődést, lehetőséget teremt arra, hogy ritka, különleges lemezek is gazdát cseréljenek, s nem utolsósorban elérhetővé teszi a zenét azok számára is, akik egy-egy új kiadványt nem minden esetben tudnak teljes áron, újként megvásárolni. A használt CD-kereskedelem évtizedek óta virágzó üzlet a világ minden táján, s az igazi zenerajongók mindig is igazi "kincsesbányákra" lelhettek a használt lemezeket árusító üzletekben.

Sajnos azonban a vásárlói szokások átalakulásával itt is fölborult az egyensúly. A CD, mint termék, egyre kevésbé népszerű a hazai vásárlók körében: sokan az internetes letöltéseket választják inkább; sok esetben viszont ennek illegális csatornáit, mely esetekben gyakori hivatkozási alap a vevők és a sajtó körében egyaránt: túl drágák a CD-k, bezzeg ha olcsóbbak lennének... A használt CD-k számottevően olcsóbb áron kaphatók, mint az újak. Akkor miért nem veszik őket? Valószínűleg azért, mert még a használt lemezek alacsonyabb árai sem versenyképesek az ingyenes forrásokkal. Nyilván ez az egyik oka a boltbezárásoknak.

Ám sajnos még egy tényező befolyásolta negatív irányba a használt CD-k kereskedelmét mind a fogyasztók, mind pedig az üzletek szempontjából: ez pedig a hamisítás. Bár a kilencvenes évek második felétől kezdve csökkent a hagyományos értelemben vett hamis vagy "kalóz" lemezek aránya, hiszen a technikai fejlődésnek (számítógép, CD-író, internet, stb.) köszönhetően gyakorlatilag bárki számára lehetővé vált a lemezek otthoni másolása, mégis, az utóbbi években újra nagy számban jelentek meg az eredetire kísértetiesen hasonló, már kiváló nyomdai minőségben készült hamisítványok. Ezek elsősorban Ukrajnából, Oroszországból érkeztek, és a jelentős mennyiség, a magas minőség, valamint a folyamatos előfordulás egyértelművé teszik, hogy tömegméretű, szervezett, illegális terjesztői tevékenység áll a háttérben.

Számtalan panasz érkezett az elmúlt időszakban, többek között a MAHASZ-hoz is, melyben a vásárlók nehezményezték, hogy a használt CD-ket forgalmazó üzletben vásárolt lemezről otthon, tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy az hamisítvány. Esetenként a borító, illetve a füzetecske, vagyis a "booklet" bizonyulhat hiányosnak, állhat kevesebb lapból, mint az eredeti, de ez sokszor csak később, az eredetivel véletlenül összehasonlítva derült ki a vevő számára, mivel a magas minőségű nyomdai kivitelezés miatt nem is gondolta volna, hogy az adott kiadvány hamis. Valóban, a laikus számára ma már sokszor nehéz megállapítani egy kiadvány eredetiségét vagy hamis voltát, és gyakran hivatkoznak erre azok az üzletek is, ahol a Rendőrség nagy mennyiségű hamis lemezt talált a használtak közé "keveredve". Sajnos azonban akár jóhiszeműen és véletlenül, akár tudatosan kerül a bolt polcára hamis lemez, láthatjuk: ez nem csak az alkotóknak okoz kárt, hanem hosszú távon üzletileg magának a boltnak is. Látszólag ugyanis megéri a nagyon olcsón megvásárolt hamis terméket, ami után az alkotók egy fillért sem kaptak, viszonylag magasabb áron eladni. Egy használt CD ára 3000 forint körül mozog, a bolt az utcáról "besétáló" eladónak kb. 2000 forintot kell, hogy kifizessen érte, így jóval kisebb haszon van rajta, mint az 500 és 1000 forint között könnyedén beszerezhető, s így több száz százalékos haszonnal továbbadott hamis lemezeken. Csakhogy egy idő után megszűnik a vásárlói bizalom, a vevők elfordulnak az üzletektől.

A zenét szerető és értékelő közönség, a rajongók ugyanis már elvi és érzelmi okokból is megvetik a hamis kiadványokat, s mint az üzletek tapasztalataiból is értesülhettünk: ők azok, akik a használt lemezek forgalmának jelentős részét adják. Az "ad hoc" vásárlók, akik nem rendelkeznek mély elkötelezettséggel egy-egy zene iránt így számukra nem különösebben fontos, hogy a lemez eredeti legyen, szintén a tapasztalatok szerint, amint azt fentebb is olvashattuk, nem kedvelik a használt lemezeket, számukra a "second hand" már értéktelent jelent. Azok az üzletek tehát, ahol akarva-akaratlanul nagy mennyiségben, gyakran került hamis lemez a vásárlókhoz, szép lassan saját vevőkörüket veszítették el. Ez különösen sajnálatos azon boltok esetében, ahol a tulajdonosok és az alkalmazottak minden esetben alaposan megvizsgálták a lemezeket, nem árultak hamis termékeket, s tisztességesen próbálták kiszolgálni vásárlóikat, s egyben életben is tartani a zeneipar egyik fontos szegmensét, a használt lemezek kereskedelmét.

Nem tudhatjuk, hogy az egyre-másra bezáró, használt lemezekkel kereskedő üzletekben pontosan hol, mikor, milyen arányban fordultak elő hamisítványok. Tény, hogy a ProArt és a Rendőrség, illetve a Vám- és Pénzügyőrség által közösen kezdeményezett akciók során gyakran találkozhattunk ilyenekkel. S bár az illegális kereskedelem ily módon történő megszűnése feltétlenül siker a ProArt tevékenysége szempontjából, a legális, használt CD-k kereskedelmének hanyatlását a boltokkal együtt mi is rendkívül sajnálatosnak tartjuk.

2006. 06. 20.