Menedzserük halála miatt kérdésessé vált a Hooligans jubileumi Sportaréna-koncertje, melynek megtartásához komoly lökést adott a szívinfarktusban elhunyt menedzser, Cápa fia szavain keresztüli biztatása – derült ki a meghirdetett 19 órás kezdet után 35 perccel induló bejátszásból, amit egy nyitány, majd a Legyen valami! taktusai követtek.

Igazán látványos fénytechnika, nem egy hatásos videómontázs és pirotechnika támogatta a bandát, mely két háttérénekesnő, Rakonczai Viktor, billentyűs és a Budapest Pops Orchestra kíséretében lépet színpadra. Az egymás után felcsendülő slágerek között Csipa játékosan, határozottan, finoman és követelőzve, trükkösen és magabiztosan kérte, majd zsebelte be a színpadon állók és ülők számára a tapsorkánt. A 30-nál is több dalból álló repertoár során szinte a teljes Best of válogatás sorra került. Minden út, A vér nem válik vízzé, Ringass el, Van az úgy, Egyetlen, Eljátszott gyémánt, Illúzió, Küzdj az álmodért, Menj tovább… Az ősrégi Tartson örökké ezúttal szabályos kórust varázsolt az aréna közönségéből, a Királylány alatt pedig szivárványszínekkel díszített háttéren szupersztár szépségek egymásba átvándorló arcvonásai nyújtottak emlékezetes vizuális kíséretet. (Apropó vizuális kíséret: tanulság, hogy dalt éneklő kliprészlettel nem szerencsés próbálkozni, mert zavaró, ha az énekes élőben képtelen szinkronba kerülni felvételről bejátszott másával.) Bár több szerzeményben is sokezres támogatást kapott Csipa, a Játszom című dal volt az, ahol leginkább egy emberként énekelt a nagyérdemű.

A második óra végén Csipáék a színpadra szólították a Republic együttest: kiderült, hogy a Hooligans előtt Cipőéket menedzselte Sipos Tibor. A két banda előbb Az én paradicsom, majd a 67-es út című slágereket játszotta közösen, melyek így egészen új értelmet nyertek, s az est katartikus pillanatait jelentették.

A kétkorongos Best of Hooligans összegzésen túl elhangzott a Nem szól semmiről meg a Szex & KV, sőt, a fiúk lenyomták a Queentől a Don’t Stop Me Now-t is. A zenekar előző két basszusgitárosa, Móricz Norbert és Maróth P. G. is gazdagította játékával az estet. Csipa az egyik dalnál elfelejtett belépni, így annak újra nekifutottak, s a harmincnál is több nótát tartalmazó koncertrepertoárból mindössze két nóta volt, ami nem szólt jól – feltehetően a túlvezérelt vonósok miatt.

Két és fél óra pörgés után ötperces szünetet engedélyeztek maguknak a fiúk, hogy aztán – többek közt – szülinapi tortával, Félemberrel és az elmaradhatatlan koncertzáró Hotel mámorral köszönjék meg a 2011. december 11-i monstre koncerten való részvételt, és a következő 15 évre megelőlegezett bizalmat.

Tény, hogy Tóth Tibi, Kiss Endi, Csipa és Késmárki Zsolt nem töltötték csurig nézővel a Sportarénát, de ne feledjük: a telt ház még nem garancia az elégedettségre. Ezúttal viszont kijelenthető, hogy az ott lévők túlcsordulhattak Hooligans-dalokkal, s a közel háromórás buliról úgy mehettek emberi időben haza a rajongók, hogy garantáltan fergeteges és emlékezetes élményben volt részük.

Balajti Péter

2011. 12. 12. 1:22