Az Amorphis legénysége kíméletlen death metallal indította karrierjét 1990-ben, aztán az ezredforduló környékének egyik legelismertebb progresszív rock bandájává avanzsáltak. Később egy énekescserét követően sikerrel olvasztottak egybe múltat, jelent és jövőt, melyből egy minden addiginál színesebb, tökéletesen koherens zenei világ született. Erre kiváló példa a 2011-es The Beginning Of Times lemez, melynek folytatását az idei évre ígérik. Hátborzongató és magasztos harmóniák fonódnak egymásba finn népzenei elemekkel díszített alapokon, mindehhez tökéletesen passzoló, végletekig kidolgozott szövegvilággal. Nyolc éve áll a banda élén a külsőre lesápadt Bob Marleyra hajazó Tomi Joutsen, aki mára az egyik legismertebb finn Ville Valo és Huckleberry mellett. Erre képzett és karakteres énekhangja mellett lenyűgöző színpadi jelenlétével is rászolgált.

Az Amorphis jelenleg talán a legkelendőbb finn exportcikk a mobiltelefon után, így szittya földre is sűrűn látogatnak. Ezt azonban senki nem sérelmezi, hisz egyöntetű vélemény, hogy egyszerű koncertek helyett katartikus élményeket adnak, és mivel tökéletesen megbízható zenekarról van szó, minimum erre lehet számítani augusztus 3-án, a fehérvári fesztiválon is.

Úgy tűnik, ahogyan a tavalyi FEZEN a thrash metál legpatinásabb legendái közül terelt jó néhányat egyre fényesebb istállójába, idén a death metál drasztikus reformátorai okoznak majd sokadalmat. Az Amorphis és az Arch Enemy egyaránt kitört a zsáner szűk keretei közül és sajátos elemekkel bővítették azt. Mindezt pedig a négyzetre emelve megkapjuk, hogy mit vitt véghez az 1989-ben startolt Fear Factory, ugyanis az ő gátlástalanul innovatív hozzáállásuk a teljes extrém zenei színteret megváltoztatta. Nem elég, hogy Burton C. Bell énekes a 92-es debütalbumon (Soul Of A New Machine) elsőként vegyítette a goromba hörgést tiszta énekdallamokkal, de az ezt követő fenomenális Demanufacture nászra kényszerített két olyan, mindaddig egymással hadilábon álló zenei stílust, mint a metál és az elektronika. A lemez felbecsülhetetlen jelentőséggel bíró mérföldkő, akár hivatalos zenetörténeti korszakmegjelölés lehetne a D.e. és a D.u., azaz Demanufacture előtt és után. A Félelemgyár kulcsát napjainkig temérdek brigád keresi, de a félreismerhetetlen hangzásuk, a tökéletes egyensúly ember és gép között, az elmúlt két évtizedben is utánozhatatlannak bizonyult. Az évek során több ízben átalakult felállású alapzenekar (a dobok mögött jó darabig minden idők egyik legelismertebb ütőse, a Testament kötelékében a tavalyi feszten is megfordult Gene Hoglan darált eszméletlen magas színvonalon) a mai napig csuklóból hozza azt, amiért a követők fele királyságuk mellett saját nagyanyjukat is odaadnák. A 2012-es The Industrialist címre hallgató nyolcadik sorlemez az elmúlt 15 év legerősebb stúdiós teljesítménye, azt pedig, hogy az élő szövet a fémvázon ugyanolyan erős mint az aranykorban, augusztus 2-án a FEZEN színpadán bizonyítják legközelebb a modern metál gépészmérnökei.

2013. 02. 15. 9:44