A Hooligans kitett magáért: közel 2 órás, több felvonásos, metamorfózisos show-t produkáltak, tűzijátékkal, vetítéssel, jelmezekkel. Az új (amúgy nagyságrendekkel rockosabb) számokat fogadó kínosan rezignált süppedékből, Csipáék (meglepően) a Királylány, Legyen valami (mozgáÁÁS..) és Nézz Rám slágerek nyújtotta biztonságos úton, a „Nem baj majd ezt is megszokjátok” csipai jelmondat oltalmában távoztak.

A csilicsáré színpadra lépést, durrogó tűzijáték és 1000 decibeles női torokhang kísérte. A pár számos belépő után a Hooligans nyaralásán készített rövid montázst vetítették. A közönség második katarzisát egy frappáns színpad áthelyezés követte – pár perccel később egy kisebb emelvényen adtak némi rockosított jammelésből leckét a testenkívüli élményben részesült tömegnek.

Szempillantás alatt vissza a nagyszínpadra ahol… két lenge hölgy konfettiszórógép kezelésből elégtelenre vizsgázott (táncoslányokra ilyesmit te se bízz), a Hooligans visszabújt tetovált bőrébe, a csajok csípőjüket himbálva beolvadtak a díszletbe, a publikum pedig torkaszakdtából adott tanúbizonyságot tetőpontjára hágott elégedettségéről. Le a kalappal.

Remélhetőleg minden említett jelenethez találtok fotót, jó mazsolázást!

Ferenczi Attila

2005. 03. 22.