„Elég hihetetlen.” – mondja a dobos Mike Portnoy felidézve az elmúlt 20 évet „Főként ha számításba vesszük a természetét annak amit csinálunk. Talán éppen az a titka annak, hogy ilyen régóta együtt vagyunk, hogy nem illünk a többiek közé. De ennek ellenére is hihetetlen, hogy már eltelt húsz év, és mi nem vagyunk azok között a bandák között akik már csúsznak lefelé a lejtőn. Mi egyre többek leszünk, egyre fejlődünk minden egyes albummal és turnéval.”

Bár a Dream Theater hangzása sokat formálódott ez idő alatt, alapjaiban ugyanaz maradt: a gitárra épülő virtuóz játékkal kombinált megismételhetetlen ritmika csak az ő névjegyük. Az öt tagú csapat nem csak meghatározta a népszerű trendeket és az ingatag lábakon álló közízlést karrierje során, hiszem a Dream Theater hangzása és elgondolásai sokkal erősebbek, élettel telibbek és szerteágazóbbak mint valaha.

„Két cél lebegett ezúttal a szemünk előtt.” – magyarázta Portnoy - „Az első cél az volt, hogy legyen egy válaszunk az előző albumunkra, a Train of Thought-ra (2003), ami a szándékaink szerint nagyon sötétre és komolyra sikerült. Minden bizonnyal az volt a legkeményebb albumunk. Úgyhogy amikor eljött az idő hogy elkészítsük ezt a lemezt, biztosak voltunk benne, hogy nem akarjuk ezt megismételni. Vissza akartunk nyúlni egy hagyományosabb Dream Theater stílushoz, ami a keveréke mindenfélének. Most is vannak kemény nóták, de vannak finomabbak is, néhány epikus és néhány progresszív rock dal. Így sokkal kiegyensúlyozottabb az album.”

A most megszületett dalok meglehetősen szokatlanok a Dream Theater-től, a csapat bevallása szerint maguk is éreznek némi Coldplay vagy a U2 hatást rajtuk. A lemezen - melyet 2005 márciusában az örökre bezárt legendás New York-i stúdióban, a Hit Factory-ban rögzítettek - és a koncerten is, egy szimfonikus zenekar is közreműködik, ami egy olyan lehetőség, amit a csapat eddig még soha nem használt ki. A 24 perces címadó dal pedig egészen biztosan egy olyan szám lesz, ami mindenki számára kétségtelenül fémjelzi a Dream Theatert.

Történet
A história 1989-ig nyúlik vissza, a When Dream And Day Unite megjelenéséig, mely a Dream Theater debütáló albuma. A csapat több évvel korábba, 1985 szeptemberében alakult, amikor a Berklee School of Music tanulói, Portnoy, John MYung és John Petrucci úgy döntöttek, hogy csinálnak egy együttest. Az eredetileg Majesty néven futó izgalmas csapat kibővült a billentyűsökön játszó Kevin Moore-al és az énekes Chris Collins-szal. Colins végülis elhagyta a csapatot, az ő helyére érkezett Charlie Dominici. Eközben egy másik együttes kényszerítette őket, hogy cseréljék le a nevüket, így lett a csapat neve Dream Theatre, egy lerombolt kaliforniai mozi nyomán. A When Dream And Day Unite azonnal nagy hatást gyakorolt az progresszív underground rock zene világára, de a Dream Theater nem akart itt leragadni. Domincini helyére megérkezett James LaBrie.

A zenész cserék, kiadó váltás és a Live Scenes From New York rosszul időzitett megjelenése (az album 2001. szeptember 11-én jelent meg, és a borítón egy New York-i felhőkarcoló látható lángokkal övezett háttérrel) megtörte a csapatot, de igazán sohasem tudta eltéríteni őket a zenei irányvonaltól, amin addig haladtak.

„A legfőbb ok, hogy túl tudtuk magunkat tenni ezen az egészen legfőképpen a nagyon elkötelezett rajongóinknak köszönhető.” – meséli Mike Portnoy. - „A rajongóink ugyan annyira fontos szereplői ennek a történetnek mint mi vagy a zenénk. Nekik köszönhető, hogy egy nagy lemezcégnél vagyunk, hogy játszhatunk kis kocsmákban és hatalmas színháztermekben anélkül, hogy kifejezetten jelen lennénk a médiában. Ez valóban azoknak a hihetetlen rajongóknak köszönhető, akik ahogy telnek-múlnak az évek, tűzön vízen mellettünk állnak.”

A zenekar:
James LaBrie -- ének
John Myung -- basszus
John Petrucci -- gitárok
Mike Portnoy -- dobok
Jordan Rudess -- billentyűsök

Diszkográfia
• Octavarium (7 June, 2005)
• Live At Budokan (3CD, 2004)
• Train Of Thought (2003)
• Six Degrees Of Inner Turbulence (2CD, 2002)
• Live Scenes From New York (3CD, 2001)
• Through Her Eyes (2000)
• Scenes From A Memory (1999)
• Once In A LIVEtime (2CD, 1998)
• Falling Into Infinity (1997)
• Hollow Years (1997)
• A Change Of Seasons (1995)
• Awake (1994)
• The Silent Man (1994)
• Lie (1994)
• Live At The Marquee (1993)
• Another Day (1992)
• Images And Words (1992)
• When Dream And Day Unite (1989)

Ferenczi Attila

2005. 06. 03.