Igaz, más néven, más zenekarokban játszottak a tagok (Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János), mint például a szintén nagysikerű Fonográf Együttesben, de mint Illés Együttes nem létezett.

Az előzetes hírverés és beharangozás nagy visszhangra talált, s már az elővételben elkelt jegyek száma is igazolta a nagyfokú érdeklődést.

Elérkezett a várva várt koncert ideje, a Sziget Fesztivál nulladik napján. Aggodalmakkal teli napok után, - mivel a nagy esőzések sok problémát okoztak a Nagyszínpad előtti dagonyázható sár miatt, - de a Rendezők mindent elkövettek, hogy a nézőknek semmi kellemetlenségük ne legyen ebből. Eldózerolták a sarat, földet terítettek el, befedték műanyag lapokkal a nézőteret.

Este 21 órára kb. ötvenezer ember gyűlt össze a Nagyszínpad előtt, s a hosszú várakozás után kissé türelmetlenül várták kedvenceik fellépését. A vetítőn először csíkszeredai fellépésük pillanatképeit láthattuk. Mikor a fiúk megjelentek, s kezükbe vették hangszereiket, a nézőtömeg felzúdulva ünnepelte őket. Az első akkordok után a vájt fülű hallgatóság azonnal felismerte a "Sárgarózsát", s együtt énekelte idős és fiatal az előadókkal.
Szörényi Levente ma éppen olyan erővel és lelkesedéssel tudta magával ragadni a nézőket, mint sok évvel ez előtt is. Fel-felidézte a múltat egy pár mondattal az idősebbeknek, s némi jelzést adott a zenekar múltjából a megjelent fiataloknak.

A hangulat fokozására blokkokba szedték az 1965-66-os évek dalait, a Táncdalfesztivál "zűrös" muzsikája, a "Fáj minden csók" ma is remekül szólt. A közönség egy emberként énekelte a dalt Leventével, és nagy meglepetésre a fiatal tábor is jól ismerte, s kezüket lengetve zengte ...fáj, fáj, fáj minden csók...!

Szörényi Őrs dobolt a nemrég elhunyt Pásztori Zoltán dobfelszerelésén, és meg kellett állapítani, méltó módón lépett a nagy legenda nyomdokaiba.

Aztán líraibb blokk következett, majd Bródy magára maradt a színpadon, s egy szál gitárral kísérte a "Ha én rózsa volnék" himnikus sorait. A nézőtéren elcsitult a zsivaj és mindenki, nagyon csendesen együtt énekelte Tinivel a megunhatatlan Dalt.

A két órás koncert utáni ráadások között a "By, by London" és a "Little Richard" nóta fokozta az egekig a hangulatot, és ekkorra már az egész nézőtér egy emberként ugrált és énekelt az Illés együttessel.

A 40. évfodulót ünneplő és búcsúzó zenekart hatalmas virágkosarakkal köszöntötték a színpadon, s a megmozdulni nem akaró tömeg még sokáig vastapsával jutalmazta kedvenceit.

Gab

2005. 08. 10.