A december 23-i egyike a felejthetetlen Emil.Rulez koncerteknek. A csapatból áradt a jókedv, a játszani akarás, mind zeneileg, mind hangulatilag a toppon voltak, és a zenén keresztül a közönségre is át tudták vinni az érzést. Hajós jól elhelyezett beszólásaival, feleleteivel („neszójjábe’, na akkor te most mennyé kifelé’”) hergelte a közönséget, állandóan ébren tartva a figyelmet.

A közönség soraiban az Emil.Rulez színrelépésekor az első pillanattól bizsergett a levegő, a színpad közelébe csak az igazán elszánt rajongók kerülhettek. Az A38 jellegéből adódóan baráti hangvételű, hiszen a színpad nincs kifejezetten magasan, és nincsenek biztonsági őrök („Térerő, térerő, térerő….”) akik visszadobják az embert az utolsó sorba – persze értelemszerűen nem is szoktak embereket úsztatni, bár lehet, hogy Emilrulezék még örülnének is neki, mert akkor igazán nagynak éreznék magukat!

A két órás koncert alatt majd’ az összes új Zanga.Zangás számot lejátszották, időt kerítve a nagy klasszikusokra is (Zazie a metrón, Hello Tourist, Nagyfenekű Nők Napja…), a néhol dzsipszi- stylba hajló Hajós a számok között kíméletlenül őszinte párbeszédet folytatott Hegyi Gyuri basszusgitárossal, és Kisvári Ferenc dobossal a csajozásról, a feleségekről és a régi szerelmekről. A Zazie a metrón szám alatt a megszokott pengén kidolgozott szólóknak is hagytak bőven időt, Gereben Zita az egy évvel korábbival összevetve pedig hallhatóan jól integrálódott vokálként a csapatba. Az élő koncertnek egyben az is előnye, hogy az ember az amúgy nem feltétlenül jó hangú Fekete Kovács Kornélt (trombita) is hallhatja énekelni!

Összegezve, aki 27-én ott volt a hajón, élete egyik leendő kedvenc Emil.Rulez koncertjén zsibonghatta végig, hiszen a nevetéstől és a tánctól talán még másnap is izomlázas lehetett nyaktól lefelé. A koncerten készült fotók a galériában megtekinthetők – beszéljenek a képek!

Ferenczi Attila

2005. 12. 27.