Appunti e note. Intro. Konténer ereszkedés le a színpadra. Négy munkás. Kötelek le, konténer fala le. Belül akár egy szoba. Kis kerek asztal, lapján olvasólámpa, mögötte szék, rajta Eros. Kissé színészesen, mégis természetesen énekli a nyitó sorokat, bal szélen dob, gitár, basszus! Ez azért színvonal! Ez egy koncert! Ezt érezzük. Jobb oldalon szólógitár, programok, és egy zongora. A kapszula tele, a tömeg együtt zúg, mozog, izeg, énekel, örül. Ramazzotti felkel, kisétál a díszletkonténerből, mely aztán el is tűnik. Hátul még nyolc nagy téglatest, melyek szép lassan eloldalaznak. Hátsó fal hatalmas feketéjén már ott is az élőben több kamerával rögzített instant sztár. Akit ledobtak elénk. Megjött Moszkvából a csomag, énekli Presser az egyik LGT-dalban. Most épp Brüsszelből jött, és Belgrádba megy. Kétnaponta koncert, ez most Budapest. Ciaooooo Budaaaaaapeszt! – tör bele a pesti térbe az olasz hang, az eltéveszthetetlen, a magával ragadó, az érces, a lágy, a döglesztő, a szomorkás, az álmodozó, az utazó. És jön az áradat. Sok régi, sok nagyon régi, sok újabb, és néhány legújabb szerzemény. Van itt L’aurora egy szál zongorával, refrént közönséggel prezentálva, Stella gemella, I belong to You Anastacia helyett gyönyörű hangú vokalistákkal, Fuoco nel fuoco, Musica e és sok kívülről fújt sláger.

A legtöbb szám alatt, vagy inkább felett Ramazzotti hatalmas alakja mozog a messzebbről pöttömnek tűnő sztár mögött a hatalmas falfelületen. Sokszor emeletesházfalnyi arca néz ránk, ahogy belehajol a kamerába. Szeme szinte végig csukva, néha résnyire nyitja. Két órán át hullámzunk végig a zenével, hátul mozgó képek és konténerek viszik a szemünket. Fotók sokasága, élőkép, rajzok, hulló csillagok, foltok, betűk és színek keverednek a hangokkal. Aztán a folyam egyszercsak megtörik. Sötét és csend. Persze ez is része a koncepciónak. Újra fények, még egy szám az új lemezről, aztán Ali e radici, Eros vissza a konténerbe, bezár, felhúz, vége. Vissza a csomagba, instant koncert, instant sztár, instant szállítás tovább a turnén. Még el is hinnénk, ha nem tudnánk, hogy magánrepülővel érkezett, és egy kellemes szállodában pihen meg a koncertek között. S persze nyilván nem várta végig a lógó konténerben azt a több órát, amíg gyülekezett a nép, és Yuri da Cunha, a special guest letolta kubai-brazilos latinos előadását az olasz sztár előzenekaraként. Nem volt rossz, de nem igazán illett a Ramazzotti által képviselt stílus és hangulat elé. A közönséget azért forrósította, de mivel utána még jó fél óráig pakolódtak és hangolták a hangszereket, a hatás elmúlt, a várakozás viszont annál nagyobb lett. Jókor és jól jött hát a két órányi tömény folyam, mely úgy söpört végig a kapszulán, hogy szinte észre se vettük, mennyi idő eltelt közben. Ciao, Budapest, grazie… Viszlát, Eros, és köszönjük…

Fotó:Dudás Ernő

stanley

2009. 11. 05.