A nehézséget csupán az okozta, hogy Timo rendkívül sokoldalú, és időre volt szükség, amíg teljes lett az egyetértés a stábban a zenei anyag végső kialakulását illetően.
Ez az anyag zene, a szó legszorosabb értelmében.
Nem lehet és nem is szabad kategorizálni, de feltétlenül említést érdemel, hogy Timo-ra és társaira nagy hatással volt Tom Jones és a Back Street Boys, de az R&B és például a Jamiroquai is.
2002. tavaszán megjelenő debütáló albumának előzeteseként az első single Csak úgy ölelj át... címmel 2001. november elején került a boltokba.

Timoszületések…

Népes családból származik, szülei hat testvérével együttszeretettel, odaadással nevelték fel. Ebben a környezetben szinte óhatatlanul érzékeny emberré nevelkedett, s ez az érzékenység tette lehetővé, hogy kinyíljon a zene, a dal felé.
18 éves korában tette meg az első lépéseket az éneklés felé.
Tagja lett egy gospel kórusnak (Chariti Choir), ahol magával ragadta a zene és a műfaj spirituális ereje; próbák, templomi koncertek, turnék…
Egyre jobban áthatotta ez az életforma. Lassan a puszta érdeklődésből, kedvtelésből érzései hivatástudattá lettek, elkezdték az életét alakítani, irányítani.
Évek teltek el úgy, hogy kimondatlanul is már kórusénekesnek tartotta magát. Ebben a szellemiségben mindenkire egyforma felelősség nehezedik, mely fontos szerepet játszhat az emberré, felnőtté válás folyamatában.
Kórusvezető társainak szóló-szerepei megindították benne a vágyakozást a nagyobb feladatok, a kihívások iránt. Ekkor zenei feladatait már egyre könnyebben oldotta meg, de mint egy fióka, aki kinőtte a fészkét s kész kirepülni – a mércét saját maga számára egyre magasabbra helyezte.
A fejgép fénye, mint vízió hatott rá: mintha a színpad közepén egy Timo alakú űr tátongana, mely szinte vár rá, és amelyet csakis Ő tölthet be.
Szinte már meglepetés sem volt, jött az első szóló felkérés, az első lehetőség az áttörésre, a kilépésre.
Remegő lábakkal ragadta magához a mikrofont, mint egy kulcsot, mely a sikerhez vezető első ajtó kulcsát. Egy tágasabb tér nyílt meg ezzel előtte, ahol minden szeglet arra vár, hogy meghódítsák.
A dal után, mikor helyére ment, rögtön érezte, ez a hely többé nem az övé. Meglepő, hogy későbbi tapasztaltai szerint a vokáléneklést is igazán lelkesen csak a szólista öntudatával és elszántságával lehet szívből művelni.
10 év telt el…
Próbák, koncertek, turnék, stúdiófelvételek, TV szereplések – most már másképp... Felnevelték.
A templomi vokálénekes számára nagyon kedves, de szűk szerepéből kilépett egy más minőségbe. Szólóénekes lett.

De ez még korántsem végállomás, az út csak most kezdődik…

« bezár