A SIKERES FOLYTATÁS

A sikeres nyár után a fiúk egy része úgy gondolta: folytatni kellene a zenekaros munkát a tanulmányok mellett is. Az első tagcserére ekkor került sor, se 1979. őszéig még annyi változás történt, hogy az Apostol talán a \"legváltozatosabb összetételű zenekar\" nem hivatalos titulusa is megillette volna a magyar könnyűzenei életben. 1970. őszén került a zenekarba Deák Béla (gitár), és a dobos poszton is csere történt: attól kezdve Nagy Béla adta a ritmikus alapot. Hamarosan sikerültszert tenni önálló klubokra is, előbb a Fővárosi Tanács Gerlóczy utcai klubját, majd a Műszaki Egyetem Vár-klubját szerezték meg, melyek éveken keresztül a zenekar törzshelyei voltak. 1970. őszén országos könnyűzenei fesztivált hirdettek, melynek döntőjét 1971. májusában Salgótarján rendezte. A sikeres megmérettetés érdekében két \"tapasztalt\" profit, külföldet is megjárt zenészt vettek be a zenekarba: 1970. decemberében Deák Mihályt (dob), 1971. januárjában Deseő Attilát (szaxofon). A salgótarjáni döntő megnyerése után a már \"profivá\" vált zenekar elindult a közönség meghódításához vezető úton. Győztes számaikból - Németh Zoltán - Nagy Béla: A cirkuszi kikiáltó és Németh Zoltán: Az esti utcán című dalából - kislemez készült. Még azon a nyáron felléphettek Georgie Fame és Alan Price kisstadionbeli koncertjén. Ekkorra már egyértelműen kialakult a zenekar saját stílusa. Magyar jazzrockot játszottak a nagy példaképek, a Chicago és a Blood, Sweat and Tears hangzására és igényességére törekedve. Az iskolai tanulmányokkal való egyeztetés, illetve a zenei célok változtatása miatt újabb tagcserékre került sor: 1971. szeptemberében Deák Béla helyett Lifka Mihály (trombita) csatlakozott az együtteshez, majd decemberben Makrai Pál (gitár) váltotta fel Kozma Andrást. Ebben az összeállításban egy évig muzsikáltak együtt. Ezalatt készült el a második kislemez Németh Zoltán és Tardos Péter Vándor, milyen az út és a Ki lehet a párja? című számaival.



KÜLFÖLD, ÚJABB TAGCSERÉK

A hetvenes évek elején nehéz volt \"profi\" erősítőkhöz és hangszerekhez jutni Magyarországon. Így aztán a zenekar külföldi munkalehetőség után nézett, melynek a bevételéből akarták mindezt előteremteni. A munkalehetőséget az NSZK, Svájc és Svédország kínálta. A turné sikere érdekében újabb változtatásokra volt szükség a zenekarban. Mindenekelőtt három énekesnő - Magay Klementina, Kassai Katalin, és Babits Marcella - színesítette a csapatot és gazdagította a hangzást, de a szaxofonos és a trombitás posztján is változás történt: Gábor István és Nagy József lettek az új tagok. 1972. szilveszterén kezdett a zenekar Németországban játszani, és 1973. májusában fejezte be a turnét Svédországban. Ekkor már a \"jó magyar zenekarokhoz\" híven ellentétek is kialakultak a csapatban - főleg a stílus, és a \"hogyan tovább?\" kérdésekben. Ráadásul Nagy József (trombita) Svájcban lemaradt a társaitól. Ezzel egy időre el is zárta a további külföldi szereplés lehetőségét a zenekar elől. A Belügyminisztérium a hazatérőket büntette. Szalánczy Ferenc (harsona) úgy döntött, hogy a Magyar Állami Operaházban folytatja a zenélést. Debreceni László (basszusgitár) új zenekarral indult külföldre szerencsét próbálni. Az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar közízlés alacsonyan értékeli a jazzrockot. Az ORI, a Rádió, a lemezgyár kezdeti bíztatásai addigra hitelüket vesztették. Újabb tagcserék történtek: a külföldön maradt Nagy József helyett 1973. májusában Csiba József (trombita), szeptemberben Szalánczy Ferenc helyett Pete László (harsona) került az együttesbe, Debreceni László helyett visszajött Kozma András (basszusgitár). 1973. végén csatlakozott a csapathoz Meződi József (ének), aki a későbbiekben, nagyban meghatározta a zenekar stílusát. Még abban az évben elkészült egy újabb kislemez: Németh Zoltán és Tardos Péter Hívj fel, valamint Németh Gábor és Makrai Pál Visszatér című számaival.



ZENEI KETTŐSSÉG

A zenekar műsorában egyre jobban szétvált a jazz és az \"emészthetőbb\" zene. Az úgynevezett hagyományos koncerteken populárisabb zenét játszottak. A hazai és külföldi jazzfesztiválokon viszont hangszeres kompozíciókkal vett részt a csapat. A stiláris elkülönülés első átütő sikerű dala 1974-ben Németh Gábor - Szenes Iván: Okosabban kéne élni című dala. Még ugyanabban az évben Meződi József is bemutatkozik egy dallal, amelyben egy országot ejt ámulatba sajátos hangszínű magas hangjával. A dal Németh Zoltán és Bukó Gábor szerzeménye: Sír a harang. 1974. májusában a \"jazzvonal\" is méltónak bizonyult hírnevére: a Csehszlovákiában rendezett nemzetközi jazzfesztiválon \"Európai Extraklasszis\" elismerést nyert a zenekar, Németh Zoltán pedig A jó, a gonosz és az ember című kompozíciójáért megkapta az I. díjat, valamint a legjobb hangszerelés díját. Makrai Pál, aki az Okosabban kéne élni című dalt vitte sikerre, 1974. júniusában átigazolt Koncz Zsuzsa éppen megalakuló kísérőzenekarához, a Korálhoz. Vele ment Kozma András is. Helyükre Felkai Miklós (gitár) és Heilig Gábor (basszusgitár) került.



LEMEZEK, DÍJAK ÉS SIKEREK

1975: a Made in Hungary dalfesztiválon Németh Gábor és Szenes Iván Nehéz a boldogságtól búcsút venni számával Meződi József, mint énekes szinte berobban a hazai könnyűzenébe, és a zenekar egyértelmű országos népszerűségre tesz szert.

1976: Deák Mihály helyett Veszelinov András (dob), Heilig Gábor helyett Gombos Géza (basszusgitár), Csiba József helyett Kovács János (trombita) kerül az együttesbe.

1976: a Made in Hungary dalfesztiválon újabb hatalmas sikert arat Németh Zoltán és Szenes Iván Homokvár, légvár, kártyavár című dala.

1974-től folyamatos külföldi szereplések: NDK, Bulgária, Szovjetunió, Csehszlovákia, Finnország, stb.

1977: Fényes Szabolcs - Szenes Iván: A legtöbb ember, Bakos Géza - Bradányi Iván: Búcsúzik a nyár a nagy sikerek.

1978: az első nagylemez A létrán címmel (aranylemez lett).

1979: végleg távoznak a jazz-irányzat hívei. Az együttest ezután hatan alkotják: Németh Zoltán, Meződi József, Pete László, Veszelinov András, Baranski László (gitár), Szaniszló Lajos (trombita).

1980: apostol 2 - Vágyak című nagylemez (aranylemez lett). Legismertebb dalai: Nem tudok élni nélküled; Eladó kiadó most a szívem. Augusztustól novemberig az Egyesült Arab Emirátusokban vendégszerepel az együttes.

1981: Várkonyi Mátyásnak, a Rockszínház igazgatójának megkeresésére a zenekar betagozódik a színház világába, nevezetesen a Rockszínház állandó zenekara lesz. Meződi József különböző színházi szerepeket kap.

1984: Számtan című nagylemez. Veszelinov András helyett Szabó Ferenc (dob) kerül a zenekarba. Az együttes az évek során belefárad abba, hogy az egyértelmű népszerűség ellenére állandó támadások érik a slágerzenéje miatt. Fokozatosan a színházi világ felé fordul. Soha nem oszlott fel, tagjai mindvégig aktív zenészként működtek. A Rockszínház lemezein - Sztárcsinálók, Evita, Jézus Krisztus Szupersztár, Nyomorultak, Miss Saigon, Sakk, Anna Karenina, Krónikás, Bábjátékos - az Apostol zenészei játszottak.

1998 decemberében az egyre növekvő érdeklődés hatására az együttes kiad egy válogatást a régi slágerekből, újra hangszerelve és énekelve a dalokat. Az album címe: Nehéz a boldogságtól búcsút venni (Warner-Magneoton). Néhány hét alatt aranylemez, 1999 októberére pedig platinalemez lett.

1999. március 19-20.: nagysikerű koncertet ad az Apostol a Budapest Sportcsarnokban. Vendégük: Demis Roussos, a görög-amerikai Meződi. Ezen a napon jelenik meg új hangzó anyaguk is, mely vadonatúj dalokat tartalmaz: \"Ne felejts el soha szeretni\" címmel (Warner–Magneoton). Még 1999 júliusában boltokba kerül a Budapest Sportcsarnokban tartott koncert anyaga dupla albumon (Warner-Magneoton). A zenekar azóta folyamatosan koncertezik. 2004 októberében pedig visszatért. Nem is akárhogy.

« bezár