1967-ben édesanyjával a Connecticut állam-beli Danbury-be költözik egy furcsa házba, amely közvetlenül a helyi börtön mellett áll.
1968-ban, miután meghallja a Creedence Clearwater Revival zenekar Proud Mary című dalát, azonnal beleszeret a számba és később nem hajlandó még a kocsiból sem kiszállni, amíg a dal véget nem ér.
1969 nyarán a kis Moby, a hippi mozgalom fővárosába, San Francisco-ba költözik. Halvány emlékek maradnak meg egy John Wayne-el való találkozásról.
1969 őszén visszaköltöznek egy másik Connecticut-beli kisvárosba, ahol Moby nagyszüleivel, Myron Warnerrel és Jeanette McBride Warnerrel,
él egy nagy külvárosi házban. 1970 és 1975 között a helyi általános iskola padjait koptatta. Érdekes adat, hogy akkori legjobb barátja, a
színész Robert Downey Jr. volt, akit azóta sem látott. A fiatalok szülei együtt élvezték a marihuana hatását is, bár ennek semi hatása nem volt az ifjú Moby-ra.
1975-ben visszaköltöznek egy hippik által lakott házba Stratfordba.
1977-ben ismét költözés, ezúttal Darienbe.
1978-ban Moby gitárleckéket vesz egy külvárosi lánytól, akinek James Taylor volt a nagy szerelme.
1978-ban az első dal, amit lejátszik a gitárján a Crocodile Rock. Óriási csalódás, hogy a kedves, gitároktató lány nem mutat semmilyen romantikus érzést Moby irányába.
1979-ben megalakul Moby első zenekara, a The Banned nevű punkcsapat. Két daluk volt, a Birthday a Beatles-től és a Money a Pink Floyd-tól.
1980-ban, a The Banned, előbb Uxb-re, majd DDL-re változtatja nevét, míg végül Vatican Commandoes néven zenélnek. A csapat a Clash és a Sex Pistols számainak feldolgozásaival kezdi pályáját,
majd saját számokat is írnak, mint a Wonder Bread vagy a Housewives on Valium.
1982-ben már egy sötétebb zenei vonalon mozgó,
újhullámos csapatban találjuk Moby-t, amely az AWOL nevet veszi fel.
1981-ben, visszalépve kicsit, Moby jelen van az első, Fear címre hallgató New York-i klubesten a Mudd nevű klubban, ami nagyon tetszik az ifjú zenésznek.
1983-ban megjelenik Moby első kiadványa, a Hit Squad For God című lemeze, a Vatican Commandos-tól.
1983-ban Moby megkapja első, barna színű Tascam márkájú négysávos felvevőjét, amelyet házuk alagsorában állít munkába. Ekkor döbben rá először, hogy más zenészek nélkül is lehet dalokat írni, azokat rögzíteni és befejezni.
1984-ben megjelenik második lemeze, az AWOL együttes cím nélküli korongja. Eközben 1983-ban leérettségizik, majd beiratkozik a University Of Connecticut egyik kurzusára, amelyet azonban már 1984-ben ott is hagy.

1984-ben DJ karrierbe kezd, a Beat nevű klubban Port Chesterben. Ekkoriban ez leginkább néhány lemez lejátszását jelentette, hajnalban, amikor már szinte csak a részegek lézengtek a klubban.
Azonban idővel már javul a helyzet és kellemes estéket sikerül zenével aláfesteni.
Moby továbbra is Darienben lakik, ahonnan 1986-ban költözik el Greenwichben, ahol George Bush elnök édesanyja a szomszédja. Furcsa, de igaz. Innen 1988-ban ismét Stamfordba költözik, ahol egy félig elhagyatott üzemben lakott, amelyben nem volt folyóvíz sem. Illegálisan lakik ott, de élvezi az óriási csótányok közötti létet.
1987-ben kezd el különböző lemezkiadóknál házalni demóival, amelynek két esztendő után annyi az eredménye, hogy az összes megkeresett lemezcég elutasítja az ifjú Moby-t.
1989-ben nagysokára sikerül egy aprócska, frissen elindult kiadó figyelmét felkelteni. A New York-i Instinct Records érdeklődést mutatott.
Ugyanezen évben Moby New York-ba költözik egy sötét és mocskos lakásba egy mexikói étterem, valamint egy éjjel-nappal üzemelő szexbolt fölé.
Megjelenteti első kislemezét, amelyet még Brotherhood néven jegyez. A Time’s Up címre hallgató szám, Moby saját bevallása szerint
mintegy 8 példányban kelhetett el. New York-ban DJ-zik is olyan ma már nem létező klubokban, mint a Mars, a Palladium, az MK vagy a Palace de Beaute. Az MK-ban játssza első fellépését, amelyre
1990-ben kerül sor. Az alkalomra Moby öltönyt vesz és idegesen éli meg az estét. A Palladiumban 1990 őszén, Moby második fellépésén már mintegy 5000 ember van jelen. Az est annak ellenére jól sikerül, hogy Moby végtelenül ideges. Megjelenik második, Mobility címre hallgató, lemeze, amelyből
már 2000 darab körül fogy. A siker nagyon meglepi Moby-t, aki néhány száz lemez eladását is már komoly eredménynek gondolta.
1991 elején napvilágot lát a Voodoo Child című kislemez, amely megduplázza elődje eladásait és már a klubok is játszák New York-ban. Moby karrierje végre elindul felfelé. 1991 tavaszán a boltokba kerül a Go című szám, amelyből a mai napig mintegy egymillió darab fogyott el világszerte és a Rolling Stone magazin minden idők
legjobb kislemezei közé sorolta. “Nagyon meglepődtem. Hirtelen azon vettem észre magam, hogy rengeteget utazom Európába és ott olyan partikon játszom, amiken mindenki megőrűlt az
ecstasy-tól. Ez volt a rave kultúra kezdete és én a közepébe kerültem pillanatok alatt. Mondanom sem kell, hogy nagyon izgalmas idők voltak.”
1992, az első amerikai turné a Shamen együttes társaságában. Bár voltak jó pillanatok is, Moby a 6 hetes turné alatt gyakran érzett honvágyat 1992-ben Moby az Instinct kiadót maga mögött hagyva leszerződik az Elektra kiadóhoz, valamint a Mute-hoz, amely Angliában és Európában terjeszti lemezeit.
1993, a második amerikai turné, amelyen Moby a Prodigy-vel és Ritchie Hawtinnal közösen lép fel. Ez a koncertsorozat sokkal élvezetesebb az elsőnél, valamint az egyik állomáson Moby sikeresen “túlesik” egy egyéjszakás kalandon is, amelyet azóta persze nagyon bán.
1993-ban, megjelenik a Move című kislemez, amely Angliában a legjobb 40-be is bekerül. “A Go egészen a tizedik helyig jutott az angol listákon, a Move pedig talán a legjobb 30-ba.
Teljesen le voltam nyűgözve. Egy ilyen kis Connecticuti mitugrász, mint én, nem is gondolt ilyen sikerekre.”
1994, már a harmadik turnéjára indul Moby, ezúttal az Orbital és Aphex Twin kíséretében. A koncerteken nem volt igazán összhang a fellépők között, ugyanis Moby elmondása szerint a többiek nem szívelték, bár neki semi baja nem volt zenésztársaival.
1995-ben napvilágot látott Moby első “igazi” nagylemeze, az Everything Is Wrong, amelyet az amerikai Spin magazin az 1995-ös esztendő legjobb albumának kiáltott ki. Moby abban az évben a
hires Lollapalooza turnén is részt vett, többek között a Red Hot Chili Peppers társaságában. A Spin magazin az esztendő végén az Everytime
You Touch Me című dalt választotta az év legkiemelkedőbb kislemezének. Nagyon jól sikerült az év Moby számára, de aztán sötétebb periódus következett…

1996 során, Moby pánikrohamoktól szenvedett miközben felvette Animal Rights címre hallgató nagylemezét. “Valahogyan ez a lemez nekem nagyon tetszett, de a közönség nem értékelte igazán. Így
utólag nagyon örülök, hogy megjelent, máig kedves nekem ez a korong és meg vagyok lepve, hogy a kiadóm hajlandó volt megjelentetni.”
További negatívum volt, hogy Moby édesanyját tüdőrákkal diagnosztizálták és az asszony még abban az évben el is vesztette harcát a halálos
kórral szemben. Az Animal Rights album Moby szerint egy különös és fájdalmas reakció a részéről édesanyja elvesztésére. (Moby annak ellenére állítja ezt, hogy a korong jó része már jóval a rákos daganat észrevétele előtt elkészült, így többek között egy megkapó szám is, a Love Song For My Mum című.) “Mintha éreztem volna a tudatomban, hogy valami nincs rendben.”
1997-ben kisebb szünet következett Moby fárasztó turnésorozatában, amely idő alatt Moby az aktuális James Bond filmhez készített zenét. Ez a dal már sokadik slágere lett Nagy-Britanniában és kicsit feledtette az Animal Rights hűvösebb fogadtatását is. (Picinyke adalék, hogy az Animal Rights album angliai promóciója során mindössze két újságíró készített interjút Moby-val az új album kapcsán.)
„Azóta már sosem panaszkodom, ha sok interjút kell adnom egy-egy nagylemezem megjelenésekor. Inkább csinálok egy csomó interjút, minthogy érdektelenség miatt ne kelljen egyet sem csinálnom.
Kérek tehát mindenkit, hogy ha netán panaszkodást hall tőlem a turnék vagy egyéb dolgok miatt, akkor nyugodtan üssön rám. (De csak egy kicsit, mert törékeny és sérülékeny vagyok.)” Szintén 1997-ben jelent meg az I Like To Score című album, amelyen Moby azokat a dalait adta ki, amelyek korábban különböző filmekben láttak napvilágot. Az Animal Rights-hoz képest ez a lemez
már sokkal sikeresebb volt. Ekkoriban sokan leírták Moby-t, akit azonban cseppet sem zavart mindez és gőzerővel látott neki a legújabb nagylemezének munkálataihoz. Ez a korong, 1999 májusában Play címmel került a boltokba és egycsapásra meghozta Moby számára a megérdemelt elismerést. Az album felvételei közben még amerikai kiadót is kellett találni, hiszen az Elektra és Moby útjai elváltak. Nem mutatkozott nagy érdeklődés a lemezcégek felől, mindössze a V2 kiadó jelezte, hogy érdekli Moby legfrissebb anyaga. Moby nagy várakozással tekintett a Play album elé, akkoriban reménykedett, hogy sikerül majd mintegy negyed millió darabot eladni a korongból.
Nos, ezt a várakozást sikerült egy kissé túlszárnyalni, hiszen a Play című nagylemez mára többszörös platinalemez a világ majd 2 tucatnyi pontján és összesen mintegy 10 millió darabot vásároltak belőle a rajongók világszerte. Ezen felül az albumról kimásolt kislemezek is igen népszerűek voltak, hiszen több, mint 3 millió példány kelt el a boltok polcairól.
“A mai napig szinte hihetetlen számomram, hogy a lemez ekkora siker lett, hiszen ezt az anyagot egy a többség által már leírt zenész készítette otthon, a hálószobájában és ennek ellenére az emberek 10 milliót vásároltak belőle. Azt hiszem érthető, hogy nagyon meglepett vagyok még most is.”
A lemez anyagát mintegy 2 esztendős turné során láthatta a közönség, amely szinte minden kontinensre kiterjedt. A koncertsorozat első néhány amerikai állomása aprócska klubokban és lemezboltokban volt, míg a turné végső fellépsei már óriási csarnokokban és arénákban. A Play turné elképesztő sikerét jól illusztrálhatjuk az alábbi két példával. A koncertsorozat első állomása New York volt, ahol Moby egy lemezbolt alagsorában lépett fel. Két évvel később a turné legutolsó állomása is New York volt, ahol ekkor már egy 15 ezer embert befogadó helyszín is majdnem kicsinek bizonyult. Moby első londoni fellépésén 500-an voltak, míg az utolsó alkalommal már két estet kellett végigjátszania összesen mintegy 40 ezer ember előtt. A váratlan közönségsiker mellett a szakma is elhalmozta elismerésekkel.
Az elmúlt három évben több Grammy jelölés, MTV-s és VH-1-es díj jelezte, hogy a zenei világ milyen nagyra tartja Moby zenéjét. Tavaly februárban ért véget a Play című album dalait bemutató mostre turné, amelyet követően Moby azonnal hozzálátott legfrissebb lemezének munkálataihoz. A 18 címre hallgató nagylemez Moby saját bevallása szerint igen jól sikerült, meglepő módon ő maga is szereti az album anyagát. “Kicsit aggódom is amiatt, hogy mennyire kedvelem a dalokat. Általában nem tartom nagyra saját alkotásaimat, de valamiért ez az új album kivétel. Bár ismerve magamat előfordulhat, hogy két nap múlva, ha ismét meghallgatom, akkor azt fogom gondolni, hogy teljesen rossz az egész és senkit nem fog érdekelni ez a lemez. Remélem a közönség megcáfol majd és mindenki megtalálja a neki tetsző számokat, hangulatokat a lemezen. Köszönöm mindenkinek.” - MOBY


MOBY - 18
Megjelenés: 2002 május 13.

Az összes dalt Moby írta, a produceri, hangmérnöki és keverési munkálatait is Moby végezte.
Minden dalt Moby ad elő.

WE ARE ALL MADE OF STARS
IN THIS WORLD
IN MY HEART
GREAT ESCAPE
SIGNS OF LOVE
ONE OF THESE MORNINGS
ANOTHER WOMAN
FIREWORKS
EXTREME WAYS
JAM FOR THE LADIES
SUNDAY (THE DAY BEFORE MY BIRTHDAY)
18
SLEEP ALONE
AT LEAST WE TRIED
HARBOUR
LOOK BACK IN
THE RAFTERS
I ’M NOT WORRIED AT ALL

For further information please contact Sarah Lowe (slowe@mutehq.co.uk)
Tel: 020 8964 2001 or Facs: 020 8968 4977

www.mute.com

« bezár