Modern Talking – ki ne ismerné ezt az együttest? Rengeteg hír, találgatás, pletyka, szórakozás és gyűlölet. Dieter Bohlen és Thomas Anders, a duó tagjai egymás nélkül mit sem érnek, mint zsák és foltja, ám azt hogy melyikük melyik, nem lehet megállapítani. Mivel csak együtt alkotnak egészet, melyből aztán megszületett több mint 20 évvel ezelőtt valami, aminek kezdetben nem tulajdonítottak jelentőséget, és sokszor leírták őket. 1984-ben Németországban egy fiatal producer rátalált egy összetéveszthetetlen hangú énekesre, akivel aztán megalkották első slágerüket, a You’re My Heart, You’re My Soul-t, ami bejárta a fél világot. Hamburgban így egy új, eddig ismeretlen hangzás született, ami aztán meghatározta a zenei életet. Hányan próbálták másolni a diszkó hangzást, melynek doktora Luis Rodriguez és Dieter Bohlen volt. Ám ezen dalok eléneklésére csak egy valaki volt képes, és ez Thomas Anders volt. E kompozíciók nem csak a könnyedebb műfajban hoztak nagy változást, hanem hatással voltak a többi stílusra is, hiszen a többi zenekar be akarta bizonyítani, hogy ők jobbat tudnak, és „igazi zenét” akartak készíteni. A recept kész volt, és így készültek egymás után a slágerek: Cheri Cheri Lady, Brother Louie, Geronimo’s Cadillac, Jet Airliner, stb. A fülbemászó dallamok és a könnyen megjegyezhető szövegek voltak a biztosítékok a siker számára. 1987-ben aztán a siker hirtelen megtorpant, mivel a duó 11 évre elhagyta a színpadot. Már ekkor is 65 millió eladott albummal büszkélkedhettek, azonban a nem túl szépnek mondható távozás és a duó által akkor „kiharcolt” negatív kampány megpecsételte a történelmüket, és a kritikusok mint zenei baklövés és balul elsült próbálkozás kezelték őket, aminek „szerencsére” vége lett. Thomas, Nora és Dieter már nevetségessé vált a sok felesleges egymás elleni áskálódással. Thomas szólókarrierbe kezdett, melynek sikere mérsékeltebb volt, és slágerlistás dalokat már nem tudott készíteni. Dieter a Blue Systemmel és produceri munkáival azért továbbra is reflektorfényben maradt, bár csillaga 1997 végére már haldoklóban volt. Ekkor jött az ötlet, hogy hosszú idő után újra életre hívja legnagyobb projektjét, a Modern Talking-ot. Ezzel – mondhatnánk – a duó nagykorúvá vált, és sikerük 1998-ban a visszatérés után nagyobb volt, mint a nyolcvanas években bármikor. Eldobták ballasztjukat, már nem volt szükség Nora nyakláncra, lila öltönyre, és joggingruhára. Nem voltak többé nagy botrányok, és 6 évig tökéletesen működött is minden. Az első 2 évben rengeteg régi dalt újramixeltek, így korszerűsítve a hangzást az új nemzedék számára. A Sexy Sexy Lover után olyan felejthetetlen dalok születtek, mint a China In Her Eyes, Win The Race, vagy a Ready For The Victory. Nettó 8 év alatt 13 album került kiadásra, ebből 7 a visszatérés után. Több, mint 124 millió eladott lemez világszerte. Több, mint 400 arany és 50 platinalemez. Ez alatt a viszonylag rövid idő alatt 20 kislemezt/maxit készítettek, ebből Németországban 5 első helyezett, további 4 Top 5 helyezett, és még további négy Top 10, illetve kettő Top 20 helyezett volt. Magyarországon a visszatérés után kiadott 12 kislemez mindegyike bejutott a legjobb 10 maxi közé, és kettő első helyezett volt. Az utolsó 7 albumból 5 került be a Mahasz Top 10 albumai közé, kettő Nr. 1. volt, ebből a Back For Good az elmúlt évtized 19. legjobban fogyó albuma.

Míg a Modern Talking Németországban mindvégig erőteljesen jelent volt, a világsikerű duó elhanyagolta külföldi rajongóit, és hazáján és Oroszországon kívül máshol nem is koncertezett, aminek aztán sok helyütt a lassú elfelejtődés lett a vége.

Dieter Bohlen és Thomas Anders aztán 2003-ban úgy döntött, befejezi pályafutását, és újra szólóban folytatják tovább. Sajnos a kezdeti békésnek tűnő feloszlás aztán egy a nyolcvanas évek belinél is durvább ellentéthez vezetett, aminek azonban nem szabadna károsítania a zenei hagyatékot. Sajnos ez nem így van. Manapság még inkább az a jellemző, hogy a Modern Talking polarizál: vagy nagyon kedveli valaki, vagy nagyon gyűlöli. A rajongók is egyre több „pártra” szakadnak azáltal, hogy kedvencük nem feltétlenül a rajongók elképzeléseit tartja szem előtt. Bár ez még a Modern Talking meglétekor is így volt. Az irigykedő, és gyűlölködő „ellenségek” pedig úton-útfélen megpróbálják sárba tiporni az egyedülálló teljesítményt, amire a két zenész képes volt, esetleg a kritikusok pedig nem. A feltűnőség és siker mindig kétoldalú, és a Modern Talking mindig feltűnést okozott a megszokottól való eltéréssel, aminek valószínűleg köszönhették a hatalmas ismertségüket, és ezáltal a népszerűségüket. 10 millió ember világszerte azért mégsem tévedhet, és nem lehet „botfülü”, sem „igénytelen”. Részben a „kiszámíthatóság” és az egyszerű, de kellemes kompozíciók nem feltétlenül jelentenek negatívumot, még ha ezek a fontos tényezők néhány kritikus számára elviselhetetlenek is.

« bezár