Különleges új albumán Jewel felfedi az amerikai zene gazdag változatosságát, a pop zenétől a folkon, blueson és countryn keresztül a rock ’n’ rollig. Zenéje mélyen gyökerezik a zenei hagyományokban, miközben tökéletesen modern irányba tekintget. A heves „Everybody Needs Someone Sometime”-tól a kirobbanó „Break Me”-ig az új album különösen mély és rendkívüli munka. Jewel mind zenéjével mind dalszövegeivel sokrétű tehetségéről tesz tanúbizonyságot.

A Rolling Stone magazin így ír az általa három és fél csillaggal értékelt albumról (max.:4), a „This Way”-ről: „A folk zene egyszerűsége bámulatosan összetett és izgalmas lehetőségeket teremt Jewel számára. Ő generációjának egyik leghitelesebb énekesnője.” Majd James Hunter így folytatja: „A „This Way”- el Jewel tovább lép – elegánsan, merészen, biztosan.” Szívbemarkoló és szenvedélyes, pajkos és zabolátlan, nyílt és intim, Jewel új albuma az énekesnő eddigi legambiciózusabb munkája, egy igazi átalakulás egy kivételesen tehetséges művész és dalszerző karrierjében.

Hogy ez a fejlődés végbe mehessen, Jewel felismerte, hogy el kell távolodnia az utolsó lemezét követő siker hullámától. „Egyszerűen csak kiszálltam”- mondja a „Spirit” című albumát követő két éves kihagyásáról. „Az igazat megvallva nem voltam benne biztos, hogy vissza fogok e térni a zenei életbe. Nagyon fáradt és kiégett voltam. Több figyelmet kaptam, mint azt vártam, és ne értsd félre, nem panaszkodom, de hozzá kellett ehhez szoknom.”

Míg egy ilyen kihagyás visszavetheti egyesek karrierjét, Jewel esetében szükségszerű volt kreatív fejlődése szempontjából. A szünet lehetővé tette számára, hogy újra megtalálja az utat alkotóerejéhez. Rengeteg időt töltött a természetben, olyan környezetben, melyek fiatal kori, alaszkai szentélyeire emlékeztetnek.

„Megértettem, hogy több időre van szükségem, ahhoz hogy dalokat írjak sok időt kell töltenem a szabadban, ahogyan azt régen is tettem. ” – magyarázta. „Remélem, hogy így képes leszek kitartóan folytatni a munkát.”

Így Jewel a saját időbeosztása szerint dolgozott, és a „This Way” jó bizonyíték arra, hogy a jó dolgok meglelik azokat, akik várnak rájuk. Az albumot Jewel Dann Huff-fal készítette, aki első lemezének producere volt. A szakma egyik legjobb gitárosa, Huff, remek producerré vált, nevét olyan hírességek sikerei fémjelzik, mint a Megadeth és Faith Hill.

„Azt hiszem, hogy ebben a korban, amikor az együttesek egymást utánozzák, neki sikerült megtalálnia saját hangját.”- mondja Huff Jewelről. „Azt hiszem, hogy azt a szót, művész, túl gyakran használják a szórakoztató iparban. Nagyon sok előadó és zenész van, de mondhatom, hogy Jewel művész. Mondj öt művészt a mostani pop szakmából. Nehéz lenne. Azt hiszem, ez a legnagyobb bókom számára: ő egy művész.”

„Az én különleges képességem abban rejlik, hogy tudom kezelni az embereket, tudok kommunikálni a hallgatósággal.” – mondja Jewel. „Ott vagyok a stúdióban, és éneklek a nagy semminek, ez elég abszurd számomra. Most sokkal jobban érzem magam, a felvételek készítése már nem olyan idegen számomra.”

Jewel megragadta a lehetőséget, és igénybe vette dalai megírásához Rick Nowels (Madonna, Dido, New Radicals, kd Lang) segítségét. Közös szerzeményük a címadó dal, a „This Way” és az album első kislemeze, a „Standing Still”.

„Ő egy igazi szomorkás költő.” – mondja Nowels. „Ami igazán különleges művésszé teszi őt, az dalainak szövege. Megingathatatlan az álláspontja, és teljesen egységes a költői hangja. Fantasztikus a ráérzése. Alig hogy elkezdek játszani, ő már énekel is. A dalszövegei nagyon spontánok, nem kell, hogy keresse a szavakat, a szavak rátalálnak.”

Chuck Taylor a Billboardtól így méltatta a „Standing Still” című számot: „könnyed, de kifinomult… szerkezetében gazdag, gitár és folk alapú zene.” Majd Taylor így folytatja: „olyan, mint egy régi jó barát látogatása, amint Jewel gyermeki érzékenységgel szövi át hangját, majd a harmóniák hullámain az egekig szárnyal.”

Jewel együtt dolgozott Itaal Shurral (Santana „Smooth” című slágerének Grammy díjas társszerzője) és Cesar Lemossal a keleties „Serve The Ego” - n. „Till We Run Out Of Road” című számában pedig kedvese, Ty Murray, a hétszeres rodeó világbajnok volt segítségére. A himnuszszerű ballada Ty rodeó pályán töltött életéről mesél, de az olyan sorok, mint „drága taxik és olcsó étel, mindennek tetejében törölt járatok” Jewel úton töltött idejének pillanatfelvételei.

Míg Jewelt eddig leginkább lírikus, befelé forduló oldaláról ismerhettük meg, a „This Way”- en karrierje során eddig a legnyíltabban tesz politikai állásfoglalást a „Jesus Loves You” és a „The New Wild West” című dalaival. Az utóbbi dal nagyon kiélezett, erősen kritikusan, ám reményteljesen beszél a modern Amerikáról és az új évezredben betöltött vezető szerep utáni kereséséről. Előző albumról ismerős „Who Will Save Your Soul”- re és a „Pieces Of You”- ra emlékeztető dalok kifejezik a dalszerző erős érzelmeit, határozott aggodalmait.

Az albumot szintén jól jellemzi Jewel változatos hangja, az énekesnő minden dal üzenetét az ahhoz illő hangszínnel közvetíti hallgatóinak. Az album talán legmeghökkentőbb pillanata a szilaj rock ’n’ roll nóta, a „Love Me, Just Leave Me Alone”, ahogyan Jewel szabadjára enged egy karcos, Joplinos bluest.

Azután hogy Jewel annyi sikert ért el karrierjének kezdetén, elkötelezetten próbálja megőrizni művészetének egységét. A realisztikus zenéjével és érzelmeket ébresztő lírikus őszinteségével a „This Way” egy nagyon jelentős művész lemeze, aki a közönség szeme láttára fejlődött és határozottan követi a zenei utat, melyen elindult.

„Nem akarom, hogy úgy tekintsek vissza a dalaimra, mint ahogyan azt a középiskolai fotóikkal teszik az emberek amikor ránéznek és azt gondolják, hogy milyen fura volt a hajuk”- mondja Jewel nevetve. „Zeneileg mindig nyitott maradok és ki akarok próbálni új dolgokat, de legfőképpen azt szeretném, ha a dalaim őszintének és jónak hangzanának húsz év múlva is.”

* * * *

Jewel 1974 május 23.-án született a Utah állambeli Paysonban. Családja eredetileg svájci, nagyapja onnan emigrált Alaszkába. Jewel egy farmon nőtt fel szülei és két bátyja társaságában, mely minden modern kényelmi felszerelést nélkülözött: nem volt televízió, fürdőszoba a házban. Idejének nagy részét naplójával, versek írásával és énekléssel töltötte. Hat évesen már fellépett szüleivel a helyi szálloda éttermében, sőt még jódlizni is megtanult. Szülei válása után hányattatott évek következtek a kislány életében: először édesapjával élt, majd nagynénjéhez költözz Hawaiira. Végül visszatért Alaszkába édesanyjához, és 16 évesen ösztöndíjasként egy művészeti iskolában tanulhatott gitározni.

Miután befejezte az iskolát, édesanyja után utazott San Diegóba, de hamar rá kellett döbbennie, hogy szabadságra van szüksége. Egy ideig az autójában lakott és ideje nagy részét az óceán partján töltötte, idegenek segítségével jutott ételhez. Gyakran pincérnőként kereste kenyerét. Végül úgy döntött, hogy megpróbálja a zenélésből fenntartani magát: egy kávéházban kezdett zenélni, dalai rengeteg embert vonzottak. Öt hónappal később, tizenkilenc évesen szerződést kötött az Atlantic-kal, és megjelentette első, „Pieces of You” című lemezét. Az 1995-ben kiadott platinalemezes albumon olyan dalokat hallhattunk, mint a „You Were Meant For Me”, a „Who Will Save Your Soul” és a „Foolish Games”. Az utóbbi 114 hetet töltött a Bilboard 200-as listáján, és az előkelő negyedik helyig jutott.

Jewel második albumát nagy várakozás előzte meg, majd 1998-as megjelenését nagy siker és szakmai elismerés követte. Az album hamarosan platina lemez lett, világszerte hat millió példányban kelt el. Az albumom hallhattuk a „Hands”, a „Down So Long” és a „Jupiter (Swallow The Moon)” című dalokat.

1999-ben megjelent a „Joy: A Holiday Collection” című album, melynek producere a legendás hírű Arif Mardin volt. Az albumon megjelent a „Hands’ karácsonyi átdolgozása is. A lemezen két dalban előtűnt az énekesnő egyre mélyülő és rendkívül széleskörű tehetsége és látásmódja. A két dal a dinamikus „Face of Love” és a felkavaró „Gloria”.

Akár egyedül állt a közönség elé egy szál gitárral a kezében, vagy egy együttes frontembereként, Jewel mindig is egy nagyon karizmatikus előadó volt. Elnyerte Bob Dylan és Neil Young elismerését is, akik meghívták, hogy koncertjeiket ő nyissa meg. Jewel nem csak Észak-Amerikában, hanem Ázsiában, Ausztráliában és Európában is turnézott, szoros köteléket építve ki rajongóival. A Times of London így méltatta: „a legsziporkázóbb énekesnő Joni Mitchell óta”.

1997 decemberében énekelt Oszlóban a Nobel Békedíj átadási ünnepség keretében, majd hazatérve San Diegóba, ő nyithatta meg a harminckettedik Super Bowlt. 1998 decemberében Vatikánban II. János Pál pápa előtt elénekelhette „Hands” című dalát száz fős zenekar és negyven fős kórus kíséretében. Az előadást egész Európában sugározták karácsony éjjelén.

Ezen kívül Jewel nagyon sikeres koncertet adott az 1999-es Woodstockon. Ez év telén Jewel énekelhetett a Clinton házaspár előtt is a „Christmas In Washington” nevű jótékonysági rendezvényen, melyet gyermekek megsegítése céljából rendeztek.

Jewel eredményei mint énekesnő, dalszerző és előadó kreativitásának csak egyik részébe engednek bepillantást. Első verseskötete az „A Night Without Armor” 1998-ban jelent meg, és hamarosan a The New York Times bestseller listájára került, milliós példányszámban kelt el. Második könyve 2000-ben jelent meg, „Chasing Down The Dawn” címen, és az elsőhöz hasonlóan nagy sikereket aratott az olvasóközönség körében. A könyvet, mely egy művész elbeszélése a turnézás alatti nyugalmasnak nem nevezhető életéről, a művésznő által készített fotók gazdagítják. A képek megörökítik Jewel életének pillanatait, egy kislányt Alaszkában, és a nehézségeket és kihívásokat melyekkel szembe kellett néznie mint testvér, gyermek, fiatal nő és kreatív művésznő.

1999-ben Jewel színésznőként debütált Ang Lee polgárháborús drámájában, a „A pokol lovasai” – ban. A Chicago Sun Times így írt a művésznőről: „Jewel megérdemli az elismerést egészen egyszerűen azért, mert meggyőzően és hitelesen játszik. Alakítása egy színésznőé és nem egy pop sztáré, aki egy új hobbival próbálkozik.” Szintén ebben az évben jelent meg az énekesnő videója: „Jewel: A Life Uncommon”. Az egy órás életrajzi film nemcsak Jewel életútját mutatja be, hanem nagyon érdekes interjúkat az énekesnőhöz közelálló személyekkel. Ezen kívül négy exkluzív felvétel is látható a videón egy humanitárius alapítvány javára adott koncertről, melyet Jewel és édesanyja alapított. (Higher Ground For Humanity)

Jewel számos elismerése közt magáénak tudhat három Grammy jelölést, egy American Music Awardot és egy MTV Video Music Awardot. 1999 júniusában megkapta a National Academy of Recording Arts and Sciences díjat, mely elismerés olyan művészek számára, akik a zene határait átlépve a zenei közösség erősségeivé váltak. Ebben az évben Jewel megkapta a „Founder’s Choice Award”-ot a non-profit Time For Peace szervezettől, és a Glamour magazin az „Év asszonyának” választotta a humanitárius célok érdekében tett erőfeszítéseiért.

« bezár