Bibliográfia - A-ha

Az együttes első kislemezével, a �Take On Me�-vel, rock történelmet írt, és úgy átalakította a slágerlistákat, mint senki más a �80-as évek folyamán. Két évvel ezelőtti, példátlan visszatérésük óta nem csak a régi rajongók, hanem egy új generáció zenekedvelői is izgatottan várták az újabb albumot. A norvég trió kétségtelenül a könnyűzenei világ egyik legfeltűnőbb jelensége. Magne Furuholmen és Paul Waaktaar-Savoy mikor 10 illetve 12 évesek voltak, mindketten arról álmodoztak, hogy példaképeik, a The Beatles nyomdokaiba léphessenek. Egy kicsivel később valóban zenélni kezdtek, megalakították első iskolai bandájukat, és mind együtt, mind külön-külön, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek. Később megalakították az első, már majdnem profi bandájukat, a �Bridges�-t. Sőt, még egy albumot is kiadtak, melyen saját szerzeményeik voltak hallhatóak. De Magne és Paul nem elégedett meg azzal, hogy iskolákban és kocsmákban játszon, így megkérték a helyi énekes tehetséget, Morten Harketet, hogy csatlakozzon hozzájuk, és próbáljanak szerencsét Londonban. De Mortent nem érdekelte az ajánlat. Félévnyi sikertelenség és áldozatok tömkelege után a duó csalódottan, de nem megtörve, érkezett haza a brit fővárosból. Oslóban megkíséreltek mindent, hogy meggyőzzék Harketet, csatlakozzon hozzájuk. Kitartásuk, és természetesen az ígéretesnek tűnő dalok, meghozták az eredményt, Harket beadta a derekát. Így teljes csapatként tértek vissza Angliába, ahol végre sikerült lemezkiadót találniuk, és rajongótáboruk is egyre növekedett. Az ezt követő 12 évben az A- HA Londonban maradt, ahol minden álmuk valóra vált. Aki csak egyszer is hallotta az A- HA első slágerét, onnantól kezdve már az első néhány akkordból ráismert a dalra. Bár a dallamot nem lehetett könnyen fütyörészni, mégis rendkívül fülbemászó volt. Az amerikai Tv csatornák teljesen kiakadtak, amikor meglátták a forradalmian új videóklipet. Az MTV addig játszotta folyamatosan a számot, míg az végül a slágerlisták egyik kedvence lett. Ám ez még nem minden, hiszen a �Take On Me� hamarosan külföldön is nagyon népszerű lett, és a �Hunting High And Low� rendkívül magas példányszámban kelt el szerte a világon. Egyedül második hazájuk, Anglia volt az, ahol a dal nem volt listavezető, �csak� a második helyig jutott. Második daluk, a �The Sun Always Shines On TV� epikus szerkezetével és rendkívüli klipjével viszont már meghódította az angol listákat is. A csapat elsöprő sikere tovább folytatódott az 1986 októberében kiadott második, �Scoundrel Days� című albumukkal. Mind zeneileg, mind a dalszerzés terén a csapat nagyot fejlődött. Az album új dalai, többek között a �Cry Wolf�, a �Manhattan Skyline� és az �I\'ve Been Losing You�, melyekben csökkent a szintetizátorok szerepe az élő zenészek javára, olyan kritikusok elismerését is elnyerte, akiknek kétségei voltak az előző albummal kapcsolatban. A hatalmas sikernek örvendő világkörüli turnéjukat követően a James Bond filmek producere felkérte a csapatot, hogy írjanak egy dalt a legújabb 007-esről szóló, �Halálos rémület� című filmhez. A dalt Paul és a legendás filmzeneszerző zseni, John Barry komponálta. 1988-ban a lemezboltokba került a következő album, a �Stay On These Roads�, mely érettebb de ugyanolyan, a slágerlisták élvonalába kívánkozó dalokat tartalmazott, mint az előző albumok. A �The Blood That Moves The Body� és a �Touchy� még évek múltán is rendkívül népszerűek. Az Everly Brothers híres számával, a �Crying In The Rain�-el, az A- HA először indított útjára egy albumot feldolgozással az élen. 1990-es, �East Of The Sun, West Of The Moon� című lemezük ismét nemzetközi sikernek örvendett, és csapatot még magasabbra emelte, legfőképpen Dél- Amerikában. Kevéssel az album második kislemezének megjelenése után a norvég banda 200 ezer megbabonázott rajongó el1991-ben �Headlines And Deadlines� címmel az A-HA kiadott egy válogatáslemezt mely az addigi legsikeresebb dalaikat tartalmazta. A lemezen hallható volt egy új dal is, a �Move To Memphis�, mely szintén feltűnt az együttes két évvel később kiadott, a kritikusok által felmagasztalt albumon, a �Memorial Beachen� is. A könnyűzenei piac átalakulása, új és érdekes zenei stílusok, mint az alternatív rock, a hip-hop és a világszerte rendkívül népszerű dance, feltűnése miatt az új album nem volt olyan sikeres, mint az előzőek, bár rendkívül jó hangulatot árasztottak a dalok, és olyan gyönyörű számokat is hallhattunk a lemezen, mint a �Dark Is The Night For All� és az �Angel In The Snow�. Harket, Waaktaar-Savoy és Furuholmen úgy döntöttek, hogy az A-HA működését felfüggesztik. Idejüket családjuknak és egyéni feladataiknak szentelték. Magne és Morten visszatértek Norvégiába, Paul pedig New Yorkba költözött. 1998 december 11.-én, az oslói Nobel Díjkiosztón álltak először újra együtt színpadra, négy év szünet után. Nagyon jól érezték együtt magukat, és végül úgy döntöttek, hogy újra megpróbálnak közösen zenélni. 2000-ben, a \"Memorial Beach\" kiadása után hét évvel, az A- HA új albummal jelentkezett. Az együttes a �Minor Earth Major Sky� című lemezzel, tizenhárom rendkívüli nótával tért vissza. Mintha a hét év szünet nem is lett volna, a csapat karrierje újra sikeresen ívelt felfelé, arany- és platinalemezeket és a slágerlisták előkelő helyezéseit tudhattak ismét magukénak. A kislemezek, a \"Summer Moved On\", a �Minor Earth Major Sky�, a �Velvet�, és maga az album is nagyon népszerűek voltak. 2001 nyarán teltházas koncerteket adtak Németországban és Japánban, ezen kívül szerepeltek rangos európai fesztiválokon is. Visszatérésük nem csak egyszerűen sikeres volt, hanem rögtön újra a csúcson voltak.

tovább »

Diszkográfia - A-ha

Hunting High And Low
Scoundrel Days (1986)
Stay On These Roads (1988)
EastOf The Sun, West Of The Moon (1990)
Headlines & Deadlines (1991)Memorial Beach (1993)
Minor Earth Major Sky (2000)
Lifelines (2002)
Did Anyone Approach You? (2002)
How Can I Sleep With Your Voice In My Head (2003)
The Singles 1984-2004 (2004)
Analogue (2005)
Celice (2005)
Cosy Prisons (2006)