Azóta a rajongók mindenhol a folytatásra vártak. És most végre kész az örökös, a \"Life For Rent\".

\"Mind a cím, mind a dal, amiből való azt mutatja, ahogyan most az életemmel kapcsolatban érzek és ahogy a jövőben élni akarok - magyarázza Dido. - Arról szól, hogy ne féljünk kockáztatni és teljes életet élni. Olyan könnyű belesüppedni az önelégültségbe vagy elszakadni a világtól. Ennek az albumnak az a célja, hogy állandó emlékeztetőül szolgáljon, hogy sose tegyem ezt.\"

Senki, legkevésbé Dido nem számított rá, hogy ez az észak-londoni lány többszörös platinaalbummal rendelkező, világrengető siker lesz. Számára felvenni és megjelentetni egy lemezt volt az eredmény.

\"Mert ezt elérni igazi küzdelem volt - emlékszik vissza. - Mármint, miért gondolta volna bárki is, hogy valami igazán jóval hozakodok elő? Én csak Rollo kishúga voltam, szóval az a típus, akire utoljára számítanál.\"

Így hát, ahogy most látja, egyedülállóan szabad teret kapott első lemeze felvételéhez.

\"Nem volt semmiféle határ vagy korlátozás rám kényszerítve. Senki se törődött vele igazán, hogy mit is csinálok, mármint nem rossz értelemben, egyszerűen csak el voltak foglalva más dolgokkal. És én nagyon szerettem a mellőzött szerepét. Ez kétségtelenül a hasznomra vált, hisz megvolt a művészi szabadságom - még ha mások érdektelenségéből származott is. Most pedig, mivel az első album olyan sikeres lett és kicsit mind babonásak, nem mertek beleszólni. Mintha azt mondták volna: \" Eredj és csináld meg újra, bármi is volt, amit a legutóbb csináltál. És értesíts, ha befejezted.\"

Bármennyire nyugodtak voltak is a támogatói, azt gondolhatnánk, hogy maga Dido korábbi sikerei miatt új nyomás alatt érezte magát. Nos, nem igazán.

\"Ok, talán gondoltam rá egy percig, de nem tovább. És különben is, akármerre fordultam, mindenhol arról a bizonyos Nagyon-Nehéz-Második-Album-Szindrómáról beszéltek. De velem minden rendben volt - visszatértem a mellőzött szerepéhez! Azt hiszem, ez mindig is így lesz, mert függetlenül attól, milyen sikeres leszek, mindig próbálok majd jobb énekes, vagy szövegíró vagy producer vagy ilyesmi lenni. Az én képzeletemben én mindig is a háttérből jövök elő, és úgy tűnik, ez passzol hozzám.\"

Üröm az örömben, hogy néhányan a No Angel sikerét egyszerűen a szerencsének tulajdonítják. Ezt a téves álláspontot az szította, hogy Eminem Dido \"Thank You\" c. dalának egy részletét választotta a saját igen sötét és feszült hangulatú \"Stan\" c. számához.

\"Mikor megtudtam, hogy érdekli a dal, olyan volt, mint derült égből a villámcsapás - ismeri el. - 2000 tavasza volt, én New York-ban voltam amikor az a CD érkezett a kísérőlevéllel. Mikor lejátszottam, teljesen kész voltam, mert már korábban is szerettem ezt a dolgot, de most kicsit másképp szólt. Ám, meglehetősen naivan, egyáltalán nem láttam előre, hogy milyen hatása lesz ennek a dalnak a karrieremre. Egyszerűen elmondtam néhány barátomnak, akik velem együtt úgy gondolták, hogy Eminem igazán menő, és akikről épp ezért azt gondoltam, tetszene nekik a dolog, aztán folytattam a saját albumom promotálását. Ám az igazi hatása őrületes lett.\"

Természetesen Dido is az együttműködés javára írja, hogy felkeltette egy sokkal szélesebb közönség figyelmét is, főleg Angliában, ahol a No Angel még nem volt kapható. De akkora Dido már egy teljes éve járta az Egyesült Államokat, hogy bemutassa az albumot (ott 1999 júniusában adták ki), s útja során több mint egymilliót adott el belőle. És ez aligha elhanyagolható mennyiség.





\"Teljesen el vagyok képedve, hogy olyan sok ember hallgatott bele vagy vette meg az albumomat csak azért, mert hallott belőle 6 sort a Stan-ben. Szerintem ez szenzációs.
További előnyei is voltak annak, hogy minden más területnél előbb Amerikában hozott igazi áttörést az album. Ha bárhol máshol zajlott volna le mindez rögtön az elején, azt hiszem kiborultam volna. De mire odáig eljutott, már kész voltam. Mire mindenhol máshol hirtelen berobbant a dal, a hátam mögött már egy nagyszerű csapat állt, a 18 hónapos amerikai út alatt összeszokott, tapasztalt banda. Akkorra felkészültem.\"

Dido 2002 májusáig folytatta a lemez promóciós turnéját, s ekkorra a zeneszerető világ már számolt vele. Mivel szüksége volt időre és némi térre, hogy összeszedje a gondolatait, Dido megengedett magának egy kis luxust - spontán, ok nélküli utazást.

\"Számomra ez az igazi élvezet, hogy egyet gondolva felülhetek egy gépre és mehetek. Ismeretlen helyeken dalokat írni, találomra megismerkedni emberekkel, aztán hazamenni úgy, hogy a legtöbb ember észre sem vette, hogy elmentél - ezt nagyon szeretem. És még ennél is jobban szeretem, hogy túlságosan nagy hírnév nélkül lettem sikeres, így még mindig megvan a lehetőségem, hogy egyedül utazzak és ne kelljen előre leegyeztetnem.\"

Dido, azon őszinte igyekezetében, hogy elkezdhessen dolgozni új anyagán, bérelt egy házat a semmi közepén, berendezett ott egy stúdiót és meglógott a világ elől.

Sajnos csupán néhány nappal azután, hogy berendezkedett, édesapja komolyan megbetegedett (szerencsére azóta teljesen felépült) és Dido azon kapta magát, hogy rohan újra haza. S ez mégis termékeny időszak volt, az albumon szereplő jó néhány dal ötlete ekkor született meg. A 11 új szám többsége zongora és gitár alapra épült fel, ott is és otthon, Londonban is. Néhány dal Rollo-val együttműködésben készült, mások Rick Nowels közreműködésével, aki már a No Angel-nél is segédkezett, mint producer. Annak a csapatnak a stúdió asszisztense, P*nut szintén besegített a Life For Rent-be is.

\"Kiderült, hogy van köztünk egy hip-hop zseni - mondja büszkén Dido. - Sokszor nagyon ideges vagyok, ha valaki a kezembe ad egy anyagot, amit csinált, mert nagyon nehezemre esik mást mondani, mint a kíméletlenül őszinte véleményemet arról, amit hallok. De az ő esetében csak annyit tudtam mondani: \"Hűha! Hihetetlen! Most azonnal szöveget akarok írni ehhez!\"

Az eredmény egy minden porcikájában éppannyira friss és kellemes album lett, mint elődje, ám ezt ezen túl az újonnan felfedezett önbizalom és a zenei érettség is jellemzi.

\"Össze van benne keverve mindenből olyanból egy kicsi, amit én magam hallgatni szeretek: népzene, rock, pop, dance, hip hop, miegymás. No és egy nagy adag nyugalom és derű is. A fotós kattingatott, miközben énekeltem, lekapta, ahogy a mixasztalra támaszkodunk. Mind benne hagytuk. Nem azt mondom, hogy Rollo és én két reménytelen, kétbalkezes idióta vagyunk, akiknek halvány fogalma sincs, mit csinálnak! De nem is vagyunk olyan zenészek, akik tökéletesre fényeznek mindent és szépen lelakkozzák a széleken. Többrétegű hangzást akartunk, amit ha egy év múlva visszahallgatsz, még mindig fedezel fel benne valami újat, amit eddig nem hallottál. Ám ahhoz is jó érzékünk van, hogy azt mondjuk: \"OK! Most állj! Elég volt! Ez így nagyszerű, hagyjuk így.\"

A rajongók észre fogják venni, hogy szövegileg Dido tovább csiszolta tehetségét, lekapva romantikus és otthoni pillanatképeket, amik bár igen bensőségesek, gyakran találni bennük egy kis csavart vagy tüskét a végén. A nyitódaltól és első kislemeztől, a \"White Flag\" -től a záró, \"See The Sun\" c. számig Dido és Rollo olyan látképet tár elénk hangok formájában, amit tökéletesen el tudunk képzelni úgy, mint a világ millió otthonában zajló élet filmzenéje.

\"A rajongóknak nem kell aggódniuk, nem akarjuk őket elrettenteni. Mármint nem megyek át hirtelen nu-metál-ba vagy ilyesmi - jegyzi meg. - De kitoltam a határokat és még több hatás érződik a lemezen, így a zene elég változatos lett ahhoz, hogy új hallgatói is akadjanak, úgy, hogy közben azért nagyon is hű maradtam magamhoz.\"

Röviden, olyan album ez, ami legalább annyira sajátságos, mint a No Angel, ám még erőteljesebb, és teljes egészében, egyedülállóan és összetéveszthetetlenül Dido.
Úgy hangzik tökéletes? Nos, igen, valóban az.

« bezár