„A zene nagy ködbe van burkolózva mostanság”, mondja Kid Rock. „Senki sem tudja igazán, hogy hova tart. De remélem, hogy nekem vannak a legjobb ködlámpáim.”

Három év szüntelen turnézás után Kid Rock és az ő Twisted Brown Trucker bandája – Kenny Olson és Jason Krause gitárosok, Jimmie Bones billentyűs és a dobos Stefanie Eulinberg – 2001 elején az új Clarkston Chophouse stúdiójába vonultak.

„Ez egy ház, ami egy öthektáros telken található, Sticksville közelében. Berendeztünk benne egy szuper stúdiót. Van benne egy jó kis nappali, mindenféle szuper cuccokkal, amiket összegyűjtöttünk. Teleraktuk mindenféle hülyeségekkel, biliárdasztalokkal, flipperekkel, és karaokeval, szóval ilyen szórakoztató dolgokkal. Van néhány hálószoba is, ha esetleg valaki túl sokat találna inni.” – magyarázza Kid.

Több, mint harminc dalt vettek fel a Chophouse-ban, melyek nagy része a stúdióban töltött idő alatt íródott. A vidékies környezet olyan lehetőségeket biztosított Kid Rocknak, és a TBT-nek, hogy miközben hódolhattak a kedvteléseiknek is, keményen dolgoztak a lemezen.

„Egy csomó időt töltöttünk ott, akár egy család” mondja Rock. „Főzőcskéztünk, homokfutóztunk. Általában mindig volt egy kis jammelés is, az Aerosmith-szel, ha arra jártak, Gank Jr.-ral, Billy Gibbonsszal és Tim McGraw-val. Végül is egy nagyon szuper helynek bizonyult ez a ház, ahova betérnek az emberek jammelni egyet, ha a városban járnak, mert tudják, hogy jól fogják érezni magukat, jó zene és kaja várja őket.”

Ha van valami, ami igazán megy Kid Rocknak, akkor az a szórakozás. A „Devil Without A Cause” sikere óta a detroiti fenegyerek számos művésszel és hírességgel mulatott együtt, pornó sztároktól kezdve , pop bálványokon keresztül elnökökig. A „Cocky” Kid Rock hihetetlen művészi fejlődésének és sokoldalúságának a tanúbizonysága. Rock fejlődését a zenei példaképei befolyásának és inspirációjának tulajdonítja.

„Három éve vagyunk úton, ami azt is jelenti, hogy nagyon sok emberrel futunk össze.”- mondja Kid Rock. „Hank Jr. megmutatott néhány trükköt a gitáron, aztán ott van Steven Tyler, akinek a hatása hallható azon, ahogyan a hangommal bánok, és Billy Gibbons és az ő őrületes boogie-ja. Őrülten sokat tanultunk az elmúlt néhány év alatt a példaképeinktől, és ez nagyon sokat jelent. Olyan, mintha remek tanáraink lennének.”

Az új album egyik legérdekesebb dalát, az elégikus, természet közeli „Picture”-t Kid Rock Sheryl Crow-val közösen adja elő, míg az album utolsó dalában, a szexuálisan túlfűtött „WCSR”-ban Kid nem mással rappel együtt, mint Snoop Doggal.

„Végül is megtehettük volna, hogy egy csomó számot vendégművészekkel közösen készítünk el. De azt hiszem, sokkal nagyobb kihívás írni egy lemezt egyedül a bandáddal. De így ez most tulajdonképpen olyan lett, amilyen én magam is vagyok. Néha nyugisan ülök és gondolkozom, mint Sheryl Crow, máskor meg Snooppal nyomunk jó kis rappeket és jól érezzük magunkat.”- tette hozzá Kid.


„Vagyis úgy értem ezt, hogy a két dolog ég és föld. Sheryllel tényleg nyugis volt az egész, megittunk pár sört, játszottunk néhány dalt, jól éreztük magunkat együtt, jó barátok lettünk, és aztán jammeltünk egy kicsit. Snooppal viszont totál kaotikus volt a helyzet. Egy csomó sráccal Romeóból, és Snoop egész brancsával nekiálltunk bulizni. Eszméletlen volt, szerintem még senki nem látott ilyet. Szuper jó volt lógni kicsit ezekkel a srácokkal.”

Aki viszont nem volt jelen a „Cocky” felvételeinél, az Rock régi jobb keze, Uncle Kracker. Amikor a fiúk a munkába temetkeztek, a Twisted Brown Trucker Dj-je saját, platinalemezes albumával, a „Double Wide”-dal turnézott. Ennek ellenére, azért Uncle Kracker keze nyoma is felfedezhető a „Cocky”-n, hiszen közreműködött a dalszerzésben.

„Általában ő az, akitől sörözés közben megkérdezem, hogy ez vagy az hogy tetszik, és aztán a válasza alapján döntök.”- magyarázza Rock. „Most nagyon sokat turnézott, de azért szakított rám is időt. Ahányszor csak alkalom adódott, összejöttünk, hogy dalokat írjunk, vagy egyszerűen csak csináljunk valamit együtt. Ő ad tanácsokat nekem a dalokkal kapcsolatban. Elég sokat keres rajtunk a futárszolgálat.”

Az „I’m Wrong, But You Ain’t Right” és az „I’m A Dog” kinetikus káoszától, a szexszel telített groovos „Lay It On Me”-ig, az egész albumon hallható, hogy Kid Rock a zenei stílusok mennyire változatos palettáját használja. Hardcore punk ritmusok, bluegrass harmóniák és metál riffek ütköznek egymással és kapcsolódnak össze, egy tökéletesen eredeti zenei egyveleget alkotván.

„Én csak valami nagyon izgalmasat akarok összehozni.”- mondja Rock. „Nagyon sok fajta zenét szeretek, és ez több szempontból is nagyon szuper, például megismertet az emberekkel több fajta stílust. Nem csak az én zeném létezik, és azt gondolom, hogy rengeteg olyan zene van, amit meg kellene ismernie sokaknak.”

Miközben Kid Rock köztudottan olyan déli rock legendák rajongója, mint a Lynyrd Skynyrd és az Allman Brothers Band, új dalaiban, például a „Drunk In The Morning”-ban és a „Midnight Train To Memphis”-ben igazi, „hazai” hangszereket, szájharmonikát, bendzsót is használ.

A „Cocky”-n azt is hallhatjuk, amint a „Nemzet Stricije” old school rap-rock dalokkal pózol. A „Forever” és a címadó dal LL Cool J és a Run DMC látványosan öntömjénező és beképzeltséggel teli stílusában íródtak.

„Mindig is szerettem az old school hip-hopot.”- meséli Kid Rock nevetve. „Nem tudok igazából túllépni rajta. Az a nagyzolás, a könnyen érthető rapek, és a nagy gonddal kitalált szavak. Van egy folyamata, a dal felépítése, és a szöveg által alkotott ritmikus felépítés. Van sok az új hip-hopban is, ami tetszik, például a DMX és Jay-Z, de számomra van valami abban a korszakban, ami a bűvkörében tart.

Mint elődjeinek, Kid Rocknak is az a célja, hogy olyan zenét alkosson, ami kiállja az idő próbáját. A tökéletesen eklektikus „Cocky”-val száz százalékig tartja is magát ehhez az elhatározáshoz, és egyben magasra teszi a lécet a többi mai rock’n’roll bandának.

„Jó zenét akarok csinálni, olyat, amit az emberek sok év múltán is meg fognak hallgatni”- mondja Rock. „Persze van néhány dal, ami jó móka lesz egy-két évig, de készítek olyan dalokat, amelyek reményeim szerint az örökkévalóság számára születnek, mint például a „What I Learned Out On The Road,” és a „Lonely Road of Faith,”. „Szeretném, ha az emberek tudnák, hogy nagyon büszke vagyok erre a lemezre, és szerintem ők is szeretni fogják.”

« bezár