A 2000-es tavaszi turnén a saját, a modern rock/metál/HC elemeit ötvöző (és a vártnál több énekes részt tartalmazó) dalok mellett két feldolgozás is szerepelt műsorukon, a nyár vége óta pedig hat-nyolc új számot készítettek, hogy legyen miből válogatniuk a 2001. tavaszára tervezett első Superbutt albumra. (Dastardly, Wanted, 2000. december)."


"Ha valaki netalántán nem vágná a Superbutt sztoriját: adva van az ex-Fresh Fabrik énekes, Vörös András, aki maga köré gyűjtött egy-két, az underground metáléletben prominens arcot: Szöllősi Lajos gitáros a Channel Surferből érkezett (az ő helyére jött 2001 januárjában Szűcs Szabolcs), Szentpéteri Zsolt gitáros/sampleres a Hisztériában és a Southern Specialban, míg Gábor Béci dobos szintén a Sutterekben, meg az Actionban játszott, Mahboubi Salim basszusgitáros, pedig korábban a Neurotrend gitárosa volt.
Egy ilyen névsor már önmagában eladná a bandát, ha a zene nem is lenne olyan jó, amilyen, itt viszont minden a helyén van: András mániákus szövegköpködése némileg visszautal a Nerve korabeli FreshFabrikra, ám a Superbuttban jóval több a dallamos ének, mint azt sokan korábban gondolták volna.
Salim funkysan lüktető basszusjátéka, és a két gitár, plusz az ízléses dobtémák húzós elegye kiforrott, önálló arccal rendelkező bandát mutat... (Vincze Ádám, Ragyogás e-zine, 2000. szeptember)"


"Meglehetősen nehéz szavakba önteni azt, amit a fővárosi Superbutt kínál.
Miért, mire is számíthattunk volna, ha egyszer olyan legendás zenekarok egykori vezéregyéniségei fognak össze, mint a FreshFabrik, a Neurotrend vagy a Southern Special?
Dörzsölhetjük a tenyerünket, perverzkedhetünk a zenére, közben meg erőlködhetünk, kínlódhatunk a cikkünkkel, mert ezt a típusú muzsikát hallgatni kell, nem pedig írni róla.
Kemény dió, még ha szuper is a produkció.
Mentegetőzés ide, véleményformálás oda, a Superbuttnak a jelenlegi hazai rock színtéren nem akad párja.
Beszél belőlem az elfogultság is, persze.
Mindenesetre annyira egyéniek és olyannyira unikumok, hogy már-már kötelezőnek érezhetjük a nagyságuk előtti hajlongást.
Főleg, hogy megvan bennük az az átütő erő is, amiben legtöbb pályatársuk hiányt szenved.
Amennyiben ki kellene emelnünk a Superbutt legfőbb erényét, az a nyitottságuk lehetne, mindenre és mindenkire.
Ez így furcsán hangzik, de számaikból kiderül, hova is próbálok kilyukadni.
Másik fő erényük, hogy önmagukat adják, erőlködés nélkül, nemzetközi színvonalon.
Experimentális szerzeményeik metalos intenzitásukkal és súlyosságukkal egyszerre provokatívak, agresszív érzéseket tolmácsolóak, ugyanakkor technikásak, egzotikus jegyekkel felruházva.
Úgy fonódik össze bennük a jazz a gótikus hardcore-ral, a dinamikus, váltásokban gazdag modern, úgynevezett neo-metallal, mintha örökké elválaszthatatlan párost alkottak volna, s még ehhez rendelik a mechanikus samplerhangokat (hogy azért az indusztriális mufaj se legyen már mellőzve...), valamint Vörös András éneklős/rappelős kommentárjait, melyek észveszejtő fordulataikkal, technikájukban felérnek egy újabb hangszerrel... (Bánfalvi Ákos, Rockinform, 2000. november)"

« bezár