A "Júlia nem akar a földön járni" a szocializmusban jellemző
és ma is érezhető uniformizáltság ellen szól. A Hegyi rabló
1979-es dal és ma is megállja a helyét, mégha vitathatatlanul is vannak gyengéi.
A cikk látványra elsőként csúnya, de majd minél többen kattintanak rá,annál jobban helyre fog rázódni. A tartalma viszont vállalható és a kiemelések is indokoltak. A nyelvtani hibákat pedig kijavítom - már azokat, amelyek valóban léteznek. A szerző.

Üdv!
Az alapötlet nem rossz, de talán csak a jéghegy csúcsának a feléig jut el. Bár vannak nyelvtani hibái is, a lényeg nincs megragadva.
A dalszövegek – valljuk be – a 80-as években is többnyire bugyuták voltak (Júlia nem akar a földön járni, Hegyi rabló stb.).
Az igazi baj, s erre a tátika-rész már jobban rámutat, az a könnyűzene helyébe férkőzött haknisorozat. Kit érdekel a lemezeladás, ha hétvégenként a diszkókban egy rakás pénzt lehet keresni a fellépésekkel. Persze, kell egy-két dúdolnivaló nóta, amit esetleg játszik egy darabig a rádió vagy a tévé, hiszen ezáltal lesz sztár a fellépő…
Aztán itt van a pénzhajszolás mellett a másik kulcsszó: az idő. Minél több pénzt minél kevesebb idő alatt. Ráadásul a konkurencia is egyre nagyobb, hiszen addig kell ütni a vasat, amíg meleg.
Szóval eltűntek a szó szerinti egynyári slágerek, hiszen manapság pár hétig játszott dalok lettek a siker mércéi. A nagy sztárok pedig hiába készítenek új lemezeket, (sajnos sok esetben) a kutya sem kiváncsi rájuk, hiszen hol trendi egy David Bowie vagy egy Barbra Streisand?
Sokan az MP3-t vádolják a könnyűzene halála miatt, holott a produkciók pénzorientációja ölte/öli meg a lemezpiacot.
Hihetetlen mennyiségű lemez látott napvilágot még a múlt évben is, ráadásul a lemezárak sem könnyen elérhetőek, így a vásásrlók kétszer is meggondolják mit vegyenek. Egy-két jó dalért nem áldoznak ezreket, s a boltokba kerülő korongok jelentős része ismeretlen marad, mert nem kap megfelelő támogatást...
Az MP3-at lehet szídni, ám amíg a kiadók nem képesek néhány évvel ezelőtt megjelent nagy- és kislemezeket újra meg újra a vevőkhöz eljuttatni, akkor mit tegyen az a szerencsétlen zenebarát, aki szeretné ugyan HIVATALOSAN beszerezni a hőn áhított albumot vagy dalt, ám azt SEHOL sem kapja meg?
Talán ha tovább ritkul a lemezkínálat marad hely az igényesebb/időtállóbb produkcióknak is, melyek megjelenésük után is könnyedén megvásárólhatóak lesznek.
Let the MUSIC play!

ISZONYATOSAN rosszul megszerkesztett cikk.
Nagyon rossz, tele helyesírási hibákkal, felesleges emelésekkel.

Neked mi a véleményed a cikkről?