Nem csak a The Doors zenéje segít, szerintem Jim versei is. woodoobabe

RUN WITH ME, JIM.... woodoogirl

RUN WITH ME, JIM.... woodoogirl

Szívesen szóltam hozzá a témához, hisz én is rengeteget foglalkozok ilyen gondolatokkal, és a barátaimmal sokszor hallgatok Doors-t is. Szeretem Jim Morrisont. He was the Lizardking! He could do anything!
Tényleg mindent meg mert tenni, mert mélyen hitt saját felsőbbrendűségében, azaz sámán mivoltában. Szerintem egyszerűen csak egy meg nem értett őrült volt, de mint olyan, zseni is. A Csörgőkígyó-Blues, vagy a The End igazán felülmúlhatatlan. Igazi költő volt, véleményem szerint.
Az ő generációja ilyen különc és megnemértett volt. Lásd: Joplin, és Hendrix. Mind adtak, mind valami újat, és meg nem ismételhetőt, utánozhatatlant. Szerintem ebben állt az őrületük is. Nem volt hozzájuk hasonló, bálványok voltak, és szabadok. A szabadságot nagyon nehéz feldolgolzni. Mint ahogy hírnevet, vagy a különcséget is nehéz. Innijuk és drogozniuk kellett, mert egyrészt halhatatlannak hitték magukat, másrészt az őket körülvevő világot nem tudták feldolgozni másként.
Persze ez egy nagyon leegyszerűsített gondolat, azt hiszem ez ennél sokkal bonyolultabb, de én azt már nem tudom megfogalmazni. Érezni tudom, de szavakba önteni nem.

"Ride the snake!"

Mirtus, kosz amit irtal, nagyon tetszett.

Nem gondolom, hogy baj volna álmodozni olykor. Az élet olyan szürke tud lenni néha, még akkor is, ha megpróbáljuk mindig a pozitív oldalát nézni. Vannak jó és rossz napok. A rossz napokon semmi sem sikerül, és nagyon lehet ilyenkor utálni a világot. Ekkor kerülhet elő a Doors! Olyan mintha megértene, mármint a maga a zene minket, és nem mi a zenét. Szerintem ez a lényeg. Néha el kell tünni egy kis zugban és feltöltődni, mert nem lehet sokáig bírni egy szuflával. De hát ettől élet az élet, és ettől olyan változatos. Hol jó, hol rossz, de azért mindig valamilyen.
Az biztos : a zene segít! Akár Doors-t hallgat az ember, akár mást.

"Jimbo, te élsz, és Párizsban örök a nyár!"

Nekem is megvolt a magam fuvezos-elmelkedos korszaka, annyit mindenesetre megtanultam, h tul nagy kerdeseket ne feszegessen az ember, mert azt veszi eszre hogy idokozben total kiegett.

Azt hiszem az eletet a realitasban kell elni, de amikor Jimet hallgatod, a vilag megszunik, es csak az almok leteznek!

Ez egy picit elrugaszkodott filozófia... Nem szeretném követni, nehogy úgy végezzem, mint Morrison... Na jó, rossz vicc volt. Doors forevör

Aurora Mediocritas = Arany Középút

nos, hát ezt tanuljuk egy életen át

Na igen errol lehetne filozofalni. Alomvilagban is elhet az ember, csak akkor tul nagyot koppan az elet realitasain. Viszont el is laposodhat az elete, hogy egy abszolut robot valjon belole. Csak annyit tudok javasolni mindenkinek hogy keresse a kozeputat. Amugy Doors forever!

Lehet hogy ez nem ide jon, de az en eletfilozofiam: "Elvezd az egyszeru oromoket, az elet nagy kerdesei majd megoldodnak maguktol" (Garfield)

Nem csak hogy akarok de abban is fogok,ugyanis álmok nélkül ellaposodik az élet,s nem leszünk mások csak apró bábfigurák akit a hatalom oda rángat ahová akar.Mit gondolsz te már megbarátkoztál a világgal mert ha igen akkor gratulálok.Akkor te igazán boldog ember vagy de ne feledd a világ változik s ha egy helyben állsz a boldogság sem tart örökké.

Álomvilágban akarsz élni öreg??

Gondoljatok bele:Van egy világ ahol nem kell tartanod semmitől hiszen a végtelen te vagy.A szenvedély,a vágy,a különleges dolgok mik foglalkoztatnak,s önmagad megvalósítása már nem csak képzelgés,hanem valóság.Ki ne szeretne ilyen világba élni távol a bajoktól s a szürkeségtől.Írjátok le ti is mi foglalkoztat benneteket,ha hasonlóan gondolkodtok.Email: