Hpp nem írtam album címet meg előadórt:D
Szóval Tool - Lateralus

Arra gondoltam (mert ez egy másik tözshelyemen jól bevált), hogy ide bárki rakhatna be lemezkritikákat a saját tollából, így előfordulhat hogy a többiek is kedvet kapnak kedvenc albumaidhoz, meg amúgy is faja :D
Rakok is be egyet kezdésnek:

1. The Grudge
2. Eon Blue Apocalypse
3. The Patient
4. Mantra
5. Schism
6. Parabol
7. Parabola
8. Ticks & Leeches
9. Lateralus
10. Disposition
11. Reflection
12. Triad
13. Faaip De Oiad

Tagok:
- Maynard James Keenan, ének
- Adam Jones, gitár
- Justin Chancellor, basszusgitár
- Danny Carey, dobok

Tool. Ez az szó, ez a fogalom a mai zenék között kiemelkedő jelentőségű, olyan értékeket képvisel, ami a mai zenékben már alig található meg. A zenekar nevének szószerinti jelentése eszköz, szerszám, a zenészek elmondása szerint zenéjük eszköz ahhoz, hogy megértsük a lachrimológiát, ami a „sírás tudományát” jelenti. Egy bizonyos Ronald P. Vincent nevű gabonavegyszer-szállító alapította eme filozófikus vallást, miután 1948-ban egy hókotró a feleségét feldarabolta. Ez a szörnyű baleset motiválta Vincentet, hogy megírja "örömteli útmutató a lachrimológiához" című könyvét. Ez a mű az együttes tagjai számára maga a szentírás, melynek alapelve, hogy a fejlődéshez csak érzelmi és fizikai fájdalmon keresztül lehet eljutni. Az igazság azonban az, hogy semmi nem utal arra, hogy az említett könyv létezik, maga Maynard is azt állította, mikor rákérdeztek saját példányára, hogy egy tűzvészben odalett….
Az előző lemez, az Aenima az első olyan lemeze a Tool-nak mely mind kritikusi, mind laikusabb körökben el lett ismerve, az Undertow-ot inkább csak a vájt fülűek értékelték. Ezután elindult egy öt éves pihenő, beindult Maynard másik bandája, az A Perfect Circle, vendégszerepelt a Nine Inch Nails, RATM, Deftones lemezein. Justin, Adam Jones, Tool-gitáros segítségével, és az ő borítótervével, újra kiadta a Peach nevű előző bandájának Giving Birth To a Stone lemezét. Természetesen Danny sem lustálkodott, de 2001-ben elérkezett az idő, hogy a Tool visszatérjen.
És visszatért!
Személyes véleményem szerint a mai zene egyik legnagyobb albumát tették le az asztalra, nagyon mély, gondolkodtató, fogékony emberek oda és vissza lesznek tőle. Remekül megférnek egymás mellett a nyugalmas átvezetők(Mantra, Eon Blue Apocalypse), a keményen, metalosan eljátszott „zúzdák”(Grudge, Ticks & Leeches) és az eszméletlenül depresszív és „beteg” dalok(Schism, Reflection). Vannak számok, amiket mindenképpen ki kell emelnem, ilyen például a Grudge, ami nagy koncertkedvenc, eszméletlen szöveggel, vagy a Reflection, ami után az ember egy bizonyos lelki megkönnyebbülést érez. Maga az utolsó dalhármas(Disposition, Reflection, Triad) már magában egy csoda, amit külön is érdemes meghallgatni. De a legjobb az, hogyha mindenki, aki érez magában kellő fogékonyságot ehhez, fogja a lemezt, lekapcsolja a villanyt és egyhelyben, csak a zenére figyelve végighallgatja ezt a 77 perces csodát.
De egy próbát mindenkinek megér

Pozitívum (+):
-hatalmas dalok
-rengeteg érzés
-hangszeresek elképesztő tudása
-Patient

Negatívum (-)
-rettenetesen nehezen emészthető rétegzene, amibe sokan nem fognak belevágni

Aki egy kicsit többre vágyik, annak bátran ajánlom ezt a lemezt.
10/9