A 2006-ban alakult szvingegyüttes szlovákiai, párkányi születésű énekesnőjével, Mihályi Rékával beszélgettünk.

Gondolom, okozott némi dilemmát a benevezés A Dalba. Már csak azért is, mivel a zenekar tíztagú.

Valóban. Szigorú pályázati feltételeknek kellett megfelelni. Az egyik kritérium az volt, hogy a produkcióban maximum hatan lehetnek a színpadon. Ennek megfelelően hatan képviseljük az együttest, négyen otthon a képernyő előtt izgulnak értünk. Az egység így is megmaradt.

A zenekar férfiénekese, Gájer Bálint szólóban jelentkezett a válogatóba. Megfér egymás mellett a szóló- és az együttesbeli pálya?

Bálint szólókarrierbe kezdett, ami azonban nem zárja ki a további közös munkát. Mivel ő szólistaként indult A Dalban, ezért mi egy hozzám illő, igazán nőies szerzeménnyel neveztünk be, melynek címe Retikül, és a női lélek színességéről, mélységéről szól. Nagy boldogságot jelentett számunkra már az is, hogy a 435 versenydal közül bejutottunk a 30 legjobba. Az pedig, hogy a középdöntőben is szerepelhetünk, minden vágyunkat túlszárnyalta. A közönség juttatott tovább, igazolva, hogy jó úton járunk.

A melletted látható öt zenész kilépett megszokott szerepköréből.

Így igaz, négy fúvósunk és a billentyűsünk a produkcióban nemcsak zenél és vokálozik, hanem énekel és táncol is, alaposan kilépve az eddigi komfortzónájukból. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Hogy látjátok, ma is továbbjuthattok?

A Dal kiváló fórum arra, hogy még több emberhez eljussunk. A zenész ilyen helyzetekben, amikor megcsillan számára a továbbjutás reménye, eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha… De találgatásokba nem akarunk belemenni. Továbbra is arra törekszünk, hogy tökéletes produkciót nyújtsunk. Szeretnénk jó hangulatot, boldogságot közvetíteni, mosolyt csalni a nézők arcára, esetleg még meg is mozgatni őket. (Új Szó)

Puha József

2014. 02. 15. 8:00