A 19. hely – valljuk be – nagy csalódás. Volt egy remek dalunk, egyedi hangunk, hibátlan előadásunk, talán az eddigi legjobb színpadképünk, s egy sármos előadónk. Mégsem sikerült. A fanyalgók biztosan megjegyzik, hogy a Pioneer korántsem sajátos, leginkább az Imagine Dragonsra hajaz. Na de ilyesmi szinte bármelyik eurovíziós versenyszámról elmondható, a legtöbbje hasonlít erre vagy arra, amelyik mégsem, az annyira giccses, hogy köszönőviszonyban sincs napjaink zenei közízlésével. A mezőny jóval gyengébb volt, mint a tavalyi.

Egy dolog végtelenül bosszant. Nem tudom, milyen dal kell Európának, a tippjeim nem jönnek be. ByeAlex zeneszámát ugyan szerettem, de egy lyukas garast sem adtam volna érte (a tizedik lett), Freddie-ében nagyon bíztam, leszerepelt. A verseny után végighallgattam az elmúlt öt év (amióta megy A Dal) versenyszámait, hogy látom most, melyikkel sikerülhetett volna. Talán Bogi 2014-es slágere, a We All lett volna a legmegfelelőbb. Habkönnyű, fülbemászó, mégsem tinglitangli. Aztán ki tudja, lehet azzal sem jutottunk volna messzire.

A lelkünket viszont megnyugtathatjuk: a végeredmény tulajdonképpen nem is fontos. Az újfajta eredményhirdetés bebizonyította ezt. Különbözőek az ízlések. A cseh és a spanyol szakmabelieknek bejött a Pioneer, másoknak kevésbé vagy egyáltalán nem. A közönség is „érdekesen” szavazott. Sok esetben szembement a zsűrivel. A lengyel dal a zsűrinél hét ponttal az utolsó helyre került, a nézők viszont kétszázhuszonkettővel (!) jutalmazták, s az összesítésben a nyolcadik helyen zárt.

A végkifejlet is évről évre ugyanaz: az Eurovíziós Dalfesztiválnak nem kell nagy zenei jelentőséget tulajdonítani. Az elmúlt években ugyan picit változott a helyzet, a zeneszámok elérhetők, beszerezhetők a verseny után, s mivel az internetes zenehallgatás is beleszámítódik már a slágerlistás helyezésekbe, ezért néhány felvétel felbukkan majd a következő rangsorok alsóbb régióiban. Ennyi, nem több. A rádiók ezúttal sem fognak eurovíziós dalokat sugározni, s ha három nap után nem is, néhány hét alatt mind elfelejtődik. Jövőre már csak arra fogunk emlékezni, hogy az ukrán csaj nyert, de a dala addigra rég kikerül az emlékezetünkből. Ha egyáltalán bekerül oda. (Új Szó)

Puha József

2016. 05. 18. 10:37