Aki ezen a fagyos estén a Petőfi Csarnokot választotta szórakozása jeléül, az nem csalódhatott. Sajnos megint megjelentek a jegyüzérek a környéken, igaz a hangosbemondóból elhangzottakkal ellentétben nemcsak fénymásolt jegyeket lehetett vásárolni, igaz valamivel el kellett rettenteni az illegalitásba merülőket. Előzenekarok tekintetében a tavalyi és a nyári tendencia folytatódott, mivel újfent megint egy-egy ifjú metal zenekart csodálhattunk meg, igaz szerencsére az igényesebb fajtából.

A Music.hu oldalain már több ízben bemutatásra került Hybrid zenekar hozta a formáját, nem illetődött meg a több ezres tömegtől. Nemrégiben megjelent ’Counting’ című kislemezük már kapható a boltokban. A Szeg zenekart többször is láthattuk nyáron a legkülönfélébb fesztiválokon és koncerteken, ezúttal is energikus, lendületes játékukkal keltették fel az érdeklődést.

Teltek az órák, és végre elérkezett az várva-várt pillanat, elfoglalta jogos helyét Fejes Tamás művészúr, mint ahogy az már évek óta tradíció. Leírhatatlan fényár, reflektorok, villódzás, némi füst és hangorkán: a két gitáros-ördög újra a színpadra lépett, hogy megbolondítsa az egybegyűlteket. Rögvest az új album címadó dalánál kezdtük az estét, az Agyarország remek alaphangulatot teremtett. Majd haladtunk visszafelé az időben: Itt vannak a tankok, Fiúk ölébe a lányok, Lopok neked egy könyvet, Szenvedj, Szívd, Kicsikét, Kis oroszlány és így tovább. Természetesen a teljesség igénye nélkül sorolom a számokat, csak érzékeltetni szeretném az utazás mibenlétét.

Nagyjából a 3. Számra már mindenki kellően bemelegedett, aki véletlenül előre tévedt az ilyenkor jött rá, hogy képtelen lesz a 2. sorban kibírni az eseményt, viszont a kijutás lehetetlenségének tudatosulásához még legalább 1-2 dalra szükség volt. Középen elöl a jól megszokott pankrátor harc fojt, megtalálható volt itt a 15 éves korosztály ifjú gladiátoraitól egészen az öreg rókákig mindenki. Kis pihenőt tettünk a büfék irányában, fogyasztottunk némi zsíros kenyeret, megcsodáltuk az elbájoló felszolgáló hölgyeket, és a Superbutt, a Kerozin, az Insane és egyéb zenekarok tagjait szemléltük, ahogy italozgatnak körülöttünk.

Visszatérésünk pont jókor sikerült, ugyanis Lukács művészúr bejelentette, hogy az ősszel a nagy munka eredménye gyanánt talán már jövő szeptemberben kezünk vehetjük az új Tank albumot, amelyről a Divatmajom című friss szerzeményt meg is hallgattuk. Határozottan remek darab.

Tovább fülledt a levegő, oxigénnel már órák óta nem találkoztunk. Mindenki felhőtlenül boldog és felszabadult volt az este folyamán. A végére tartogatták a fiúk az igazi puskaport, a Civilizáció vége, a Jönnek a férgek, az Ez az a ház, és a Legjobb méreg című dalok társaságban. Hiányérzetem így is bőven maradt, túlzottan sok amolyan lassú, szenvedő szám tarkította a fellépést, én kicsit pörgősebb, gyorsabb számokhoz voltam szoktam az elmúlt 10 darab Tank koncerten, amin részt is vettem. Nem volt rossz.

Simon Péter

2002. 12. 21.