„A dobosunk barátnőjének kezében láttam ezt a könyvet, amelyet egy Amerikában élő magyar írónő írt. Éppen a második lemezünk felvételei zajlottak, így, bár felkeltette az érdeklődésemet, nem nagyon értem rá elolvasni. Viszont a cím észrevétlenül dolgozni kezdett bennem, és egy kisebb próbatermi szünetben, körülbelül tíz perc alatt megszületett a későbbi szám váza. Aztán minden további szándék nélkül, csak a magunk kedvtelésére megcsináltuk hozzá a zenét, megírtam a szöveget. Pár nappal később egy otthoni zenekari együttlétkor gitárral a kezemben eljátszottam a többieknek.

A dobosunk barátnője azonnal megjegyezte, hogy milyen jól összefoglaltam a könyv mondandóját, és hogy látja, nekem is tetszett. Ezen én nagyon meglepődtem, hiszen fogalmam sem volt, miről szól a könyv. Engem csak a nagyszerű cím ütött meg. A többiek sem nagyon hitték el, hogy olvasatlanul ugyanaz ugrott be nekem is, mint Claire Kenneth-nek, aki a könyvet írta.”

Az együttes már hosszú ideje koncerteken is játssza a Szerelemről szó sem volt-ot, a kislemez révén a kereskedelmi rádiók is játszási listáján is előkelő helyet foglal el. „Nagyon örülök a szám fogadtatásának, hiszen ez is bizonyítja, hogy olyan dal is találkozhat a közízléssel és slágerré válhat, amely magától született és asszociatív ihletésű. Azelőtt a Szólj már volt a koncertek abszolút favoritja, de amióta a közönség megismerte az új számot, ezt már háromszor akkora ováció fogadja a felvezetéskor. Sőt, már többen mondták nekünk a koncertek után, hogy igen, mi is elolvastuk ám a könyvet, és valóban jól foglalja össze annak a jelentését. Az is érdekes, mennyi embernek mennyi mást jelenthet ugyanaz a szám. Van, aki lassú számot lát benne, és vannak, akik azt, amit mi akartunk: egy középtempójú, húzós dalocskát.”

A Zanzibár lemezeinek sajátja, hogy majdnem minden szám valamilyen sztorit mesél el, ívük van, elindulnak valahonnan, és megérkeznek valahova.

„A Szerelemről szó sem volt sikere csak még inkább figyelmeztetett minket arra, hogy nyitott szemmel járjunk, és bátran merítsünk ihletet a környezetünkből. A legőszintébb és legősibb dalszerzési mód, ha az ember megy az utcán, meglát valamit, beugrik neki valami, és megírja. Ugyanilyen utat járt be a Nem vagyok tökéletes című számunk, ami ugyanígy tíz perc alatt született. Akkor például egy fagyiárus lányba voltam szerelmes, és szinte nem is tudtam magamról, egyszer csak kész volt a dal.

És éppen ezért lehetnek az ilyen dalokra fogékonyabbak az emberek, hiszen ha a mindennapi életből születnek a dalok, akkor sokan magukra ismernek bennük. A közönség ezt értékeli. Ha felhasználunk egy olyan mondatot vagy gondolatot, amit bárki mondhatna vagy gondolhatna, akkor az a dal sokkal személyesebb lesz. Én is azokat a dalokat vagy akár , könyveket szeretem, amelyekben a szerző hagy egy kis teret, és ad rá esélyt, hogy rólam is szóljon a műve.”

Simon Péter

2003. 05. 17.