Szentpéteri Csilla nem tartozik a szokványos zongoraművészek sorába. Boszorkányos virtuozitásával, szenvedélyes muzsikájával fogva tartja azon hallgatóit, akik szeretik az izgalmas, egyedi hangokat.
Szentpéteri Csillát az elmúlt években egyre jobban izgatta az alkotási vágy és az a költői kérdés, hogy ha ma élnének a több száz évvel ezelőtt elhunyt szerzők, vajon újító szándékkal írnának-e a ma használatos elektronikus és akusztikus hangszerekre. Mivel azonban megválaszolatlanul maradt a kérdés, úgy döntött, hogy kipróbálja, mennyire kreatív ő maga.
2000-ben “üZENEt”, majd 2002-ben “Vadhajtások” címmel jelent meg lemeze, mellyel berobbant a köztudatba.
És most “ Időzónák” című új albuma /már a cím is figyelemfelkeltő/ ismét azt mutatja, hogy Szentpéteri Csilla nem fogyott ki a zenei ötletekből, mesteri módon randevúztatja a különböző zenei stílusokat. Igényes, könnyen befogadható , különleges ínyencség. Zenéje klasszikus művekre épül, de mai ritmusokkal és a mai hangtechnika lehetőségeit felhasználva, híd múlt és jövő között. Vivaldi, Mozart vagy Csajkovszkij művei sokszor új értelmezést kapnak előadásában, néha csak kiindulási pontként szolgálnak, melyből saját zenei gondolatait indítja el, máskor a zongora az eredeti dallamot követi, csak a háttérben szólalnak meg mai ritmushangszerek.
Ez a zenei áttörés,ez az új műfaj hatalmas sikert hozott számára.

Szentpéteri Csilla zongorajátéka széles érzelmi skálán mozog, mennyei dallamosság, és ördögi virtuózitás között. Nincsenek sorompók, nincsenek zenei határok, csak muzsika és látvány, mert a hangzásélményen túl arról is gondoskodik, hogy az előadás külső megjelenésében ötvözze a klasszikus koncertek eleganciáját a könnyűzenei estek látványvilágával. És középpontjában egy igen attraktív Nő, aki minden alkalommal bizonyítja szakmai tudását, a zene iránti alázatát és nem utolsósorban olvasottságát, humorát.

Közönsége a kultúra és a szinvonalas szórakozás izgalmas keverékét kapja “Időzónák” című lemezbemutató koncertjén, november 26-án, a Kongresszusi Központban.

fkriszta

2003. 11. 06.