Dave Brubeck-nek nincsenek sztárallűrjei, kijön a színpadra, és mintha csak otthon a kandalló mellett a kedvesének eljátszana egy-két dallamot, leül a zongora mellé, és ámulatba ejti a több ezres közönséget. Teszi ezt egy olyan eleganciával és higgadtsággal, hogy az ember azt hinné, 83 évesen már nem izgul egy cseppet sem a világhírű muzsikus. Dave Brubeck pedig csak leül és játszik. Ezt teszik társai is, akik egytől egyig az idősebb korosztály jeles képviselői, mégis annyira természetesen mozognak a színpadon, mintha egész életükben ezt tették volna.

Aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy ott lehetett a jazz-kedvelő magyar közönség tagjaként a koncerten, az nyugodtan elmondhatja, hogy látta a jazz élő és sziporkázó legendáját, egy olyan muzsikus és dalszerzőt, aki a klasszikusan elvont és hosszú szólókkal teletűzdelt zenével is képes milliók kedvence lenni.

David Warren Brubeck néven 1920. december 6.-án született a kaliforniai Concordban. Az elsősorban komponista és csak másodsorban hangszeres Brubeck saját szólóiban arra törekedett, hogy fejlessze képességeit a komplex, gyakorta aszimmetrikus ütemnemek területén való munkában. Kompozíciós területen számos jazzstandard-et, két balettzenét, egy musical-t egy misét, televíziós és filmzenéket, egy oratóriumot és két kantátát alkotott. Brubecket mindezek ellenére elsősorban klasszikus quartettjének felvételeiről ismerik, amelyeken Paul Desmond is játszott, illetve részben azonosítják a Take Five-val is. Kisegyüttese a legtöbb nagy nemzetközi jazzfesztivál központi attrakciója és az ötvenes-hatvanas években számos Downbeat és Metronome népszerűségi listát nyert. 1954-ben Brubeck a Time magazin címlapján szerepelt és tíz évvel később meghívták egy koncertre a washingtoni Fehér Házba, amelyet azután 1981-ben megismételt. 1988-ban Gorbacsovék tiszteletére fellépett Moszkvában is. Nevét mindenki ismeri és alighanem ő a modern jazz legnépszerűbb figurája.

Simon Péter

2003. 11. 09.