November 29-én és 30-án összesen négy alkalommal lépett színpadra Ákos és Zenekara a Budapesti Kongresszusi Központban, tízéves szólópályafutásának tisztelgő jubileumi Andante koncertsorozatának záróakkordjaként. Az eredetileg öt fellépésre tervezett koncertsorozat a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel tizenhat alkalommá bővült.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 2003-as év Ákos éve volt, hiszen sikert sikerre halmozott. Új törvény című legutóbbi nagylemeze elnyerte Az év hazai rockalbuma kategóriában az Arany Zsiráf díjat, majd a BRAVO-OTTO választáson immár harmadjára Az év férfi énekese lett. A VIVA televízió díját, a COMET díjat pedig a nézők szavazatai alapján is ő nyerte el, ez már Ákos második COMET díja. A jubileumi Andante koncertsorozat pedig az év legsikeresebb hazai koncertturnéja lett. A koncert anyagából ősszel egy koncertlemezt is kiadott azonos „Andante” címmel, amely a napokban be is aranyozódott.

A tavaszi Andante koncertek az őszi hónapokban folytatódtak olyan helyszíneken, ahova a tavaszi- nyári hónapokban nem jutott el a produkció. Az unplugged jellegű koncertek mindenhol teltházat vonzottak; olyan emberekhez is eljutott Ákos zenéje, akik eddig Ákos rock koncertjeitől távol maradtak, de olyan helyszíneken, színháztermekben is tiszteletét tette a produkció, ahova a koncertek „zajossága” miatt eddig nem juthatott be.

November utolsó hétvégéjén négyszer is megnézhették a szerencsésebbek a turnézáró koncertet a Budapesti Kongresszusi Központban. Egy igazán különleges koncerttel lepett meg minket Ákos. Nemcsak az áthangszerelt lírai előadásmód, az akusztikus jelleg és a 10 fős vonóskar, hanem Ákos poénos felkonferálásai és az Örvény alatt bemutatott Thomas Anders paródia is a székbe cövekelt mindenkit, hol tátott szájjal bámulva, hol meg a röhögőgörcstől fulladozva. A tavaszi koncerteken elhangzott dalokon kívül hat újabb dal is bekerült a koncertrepertoárba. A „reklamált” „Minden, ami szép volt”; az első szólóalbumról „A lámpagyújtogató dala”; a ’95-ös „Áldozz fel”; a Test albumról az „Idelenn idegen” című dal; a „Táncolj a tűzön át” és a ráadásban a Beavatás album egyik gyöngyszeme, a „Gyönyörű madár”. A tőle már megszokott színvonalas látványt és hangzást élvezhettük több mint két órán keresztül. Egyedül Jamie Winchester hiánya tűnhetett fel a rajongóknak, aki persze igazoltan maradt távol a koncerttől. Így is kitűnően játszott az ifjú gitáros Kékkői Zalán, Ákossal kiegészülve. A ráadás záródala, az „Ilyenek voltunk” alatt már a közönséget sem lehetett visszafogni, aki csak tudott előrefutott és rock koncertekhez hasonlatos őrjöngésbe kezdett.

Hazafelé azon tűnődtem, hogy mi az a valami, ami miatt már tíz éve kitartóan ott vagyok szinte mindegyik Ákos koncerten, de már lassan magam sem tudom a választ. Egy biztos: ilyen profi produkcióval nem sokan tudnak kiállni, de ő töretlenül teszi immár több mint tíz éve. Lehet is őt irigyelni, no meg szeretni, de nagyon.

fkriszta

2003. 11. 30.