Neked mi a véleményed a cikkről?

Szia Kriszta! Én csak Neonfiúknak definiáltam őket a nagy ritkán közreadott, leginkább a VH1-on futó egyik-másik videoklipjük kapcsán. Ha valakit statisztikailag is érdekel, a május 25-én érkező csapat világturnéja 53. koncertjét tartja a SportArénában. Az audiovizuális trükköket, fület és szemet kápráztató látványosságokat ígérő előadás méltó kikapcsolódása lehet a szintetizált zenét kedvelő közönségnek, rajongóiknak és szimpla érdeklődőknek egyaránt. A koncert teljes menetrendjével és az ott szerezhető élményekkel már számos weboldal foglalkozik Brazilíától Németországig, a rajongók ezreinek szerkesztésében. Sokszor megkérdezem magamban, de néha hasonszőrű társaságban is, vajon hová tűntek az elmúlt évtizedek szintetizátor előadói? Hol vannak a koncerttermek látványos gépóriásai, a fallá magasodó villamos berendezésekkel körbebástyázott ,,zongoristák", vagy akár a Yamaha Institute jövőbeli reménységei? Már itt lenne az a jövő, amit megjósoltak az éteri hangok? Bizonyára sokan fogalmazzák meg a kérdéseket, amikor valamennyire életkortól és érdeklődési körtől is függően persze, néha egy szabad pillanatukban a lejátszóba csúsztatnak egy olyan CD-t vagy kazettát, amiről énekhang ritkán szól, csak ötletes, dinamikus vagy kimondottan kellemes - sokszor nem is azonosítható - elektronikus dallamok hallhatók, talán mindennél pihentetőbben, a hallgatója számára minden más zenei megnyilvánulásnál nagyobb kikapcsolódást okozva. Hiszen elektronikus zenére lehet táncolni, de lehet relaxálni is; lehet autót vezetni, és ezoterikus kikapcsolódást, átlényegülést is keresni benne. Sokan idegenkednek, még szóvá is téve, a szimfónikus zenekari muzsikától, miközben talán észre sem veszik, hogy bizonyos értelemben mégis komolyzenét, az utóbbi időben talán érdemtelenül elhanyagolt, hangszereken megszólaltatott melódiákat hallgatnak. De igaz ez ellenkezőleg is: sokan soha sem fognak kibékülni az elektronikus hangzással, de amint nem vidéki kiskocsmákban megszólaltatott sramlit vagy ,,mulatóst" hallgatnak, hanem valamelyik film háttérdalait fütyülgetik magukban, nem is gondolnák, hogy bizony az a dal lehet, hogy egy hihetetlenül szívós és mégis hozzáértő finomságú, zenész-mérnöki munka eredményeként, szintetizátoron szólalt meg valahol először. Ez már az ember-alkotta gépek misztifikuma; azoké a gépeké, amelyek ezúttal zenét alkotni teremtődtek. Nos, nem tűntek el természetesen a szintetizátort felhasználó, azzal alkotó muzsikusok. Sőt! Ugyan nem hallani manapság Isao Tomitát, Logic Systemet, Tangerine Dreamet, Klaus Schulzét, Patrick Morazt, Alan Parsons Projectet, Art Of Noise-ot, Jan Hammert, Kitarót, LaserDance-et vagy Kotót úton-útfélen, és magyar részről Presser Gábor és Benkő László is rövid időt adózott e hangszer-találmány tiszteletének, de gyakran találkozhatunk a ,,nagy öregek", Jean-Michel Jarré és Vangelis számaival (utóbbi művész a küszöbön álló olimpiai megnyitóra minden bizonnyal, újból tartogat számunkra valami képrázatosat), és ott találhatjuk a hangszer-gépezetek lenyűgöző ujjlenyomatait megannyi aktuális stílusban, a house és trance napjainkig működő dallamaitól a soul és más party-zenei megnyilvánulásokon keresztül egészen az acid jazzig. És ismét hallhatóvá tette magát az eredeti gépzene atyjait felsorakoztató Kraftwerk is. Szinte hihetetlen, mennyire múlik az idő: Florian Schneider április 7-én töltötte be 57. életévét. Florian 1947-ben született Düsseldorfban. Ő és az 1946-os krefeldi Ralf Hütter voltak a megalapítói 1970-ben a földkerekség mái napig egyik legnagyobb hírnévnek örvendő szintetizátor zenekarának, a Karl Bartossal és Wolfgang Flürrel létrehozott Kraftwerknek. A 34 éve kisebb-nagyobb zökkenőkkel működő zenei csoport ma talán a világ épp ellenkező oldalán népszerűbb, mint a kezdetekben, de ez mit sem von le annak az innovatív mérföldkőnek az értékéből, amit megteremtettek egyedi, senkivel sem összekeverhető elektronikus hangzásukkal. Első albumaik ma már szinte elérhetetlenek, bár megjegyzendő, hogy a Kraftwerk 1, a Kraftwerk 2 és Ralf & Florian (Tone Float) nevű anyagok a zenekar mai hangzásától és elképzeléseitől teljes mértékben eltérő színt képviseltek a palettán. Az ezek után következő megszólalások viszont mára forradalmat vittek véghez a szintetikus hangzás világában. Az Autobahn, a Radioactivity, a Trans Europe Express, a The Man Machine, később a Computer World is egy-egy tematikai csoport köré épült, előrelátóan és roppant tudatosan igyekezett bemutatni a gépek nyelvére imitált emberi mondanivalót a vezetés öröméről, a modern és óvatosan kezelendő tudásközpontú világról, a számítógépek társadalombeli szerepéről. A megfelelő fogadtatás sosem maradt el. Az albumok egyre ritkább megjelenése ellenére a Kraftwerk mindig a slágerlisták előkelő helyeit foglalta el, a Computer World bemutatását követően Grammyt is kiérdemelt a ,,Computer Love" című számáért. A Kraftwerk zenéje sosem volt egyértelműen könnyen emészthető, saját zenei tábora megelégedésére azonban a robot-zenét alkotó alapelemek idővel beférkőztek más zenekarok szerzeményeibe is, lett légyen az akár a Kraftwerk valamely tagjának saját kéznyoma, akár a német neonfiúk zenei hatása más szerzőkre és előadókra. Megfertőzte a stílus az amerikai és más nemzetközi remixerek egész sorát, Francois Kevorkiantól egészen William Orbitig. Talán kevesebben tudják, hogy a Budapestre is ellátogató társaság már nem a valamikori összetételében érkezik: Wolfgang Flür (1986/87 táján Hütter súlyos kerékpár balesete miatt rendkívül elhúzódó Techno Pop - később Electric Caféra keresztelt album munkálatok körüli elfásulása okán), Karl Bartos pedig a '90-es évek elején hagyta el a csapatot. Flür az Electric Café (Techno Pop) album elkészültét követően Emil Schult szövegszerzői és borító-grafikai közreműködésével, Jamo néven készítette el egyéni elképzeléseinek megfelelően ,,Little Child" című kazetta-albumát. Azóta különböző zenekarokkal működött együtt, ahonnan megemlítendő a Mouse On Mars 1995-ös Iaora Tahiti c. albuma, valamint az Excelsior debütáló anyaga (itt Flür úr már Yamo volt!). Élete ezen időszakáról könyvet is írt. Karl Bartos (többek között a ,,Telephone Call" című dal vokalistája) ,,Elektric Music" néven Lothar Manteuffel együtt adott ki jellegzetesen Kraftwerk hangzású zenei anyagokat. Az ,,Esperanto" című album közel felének közreműködője volt még Andy McClusky (az O.M.D. - Orchestral Manoeuvres In The Dark - vezéregyénisége) felejthetetlen melódiákkal és hangeffektekkel a javából. Bartos munkái folyamán közösen kerül említésre még a The Mobile Homes és az Electronic zenekarokkal. Az utóbbi években szólókarriere a korábbitól némiképp eltérő szóképű Electric Music elnevezés alatt döcörészik. A Kraftwerk alapító csapata idővel kiegészült az együttessel korábban is összedolgozó Emil Schulttal és a felbomlást híresztelő pletykák cáfolataként először 2000-ben alkotta meg az Expo e.p-t a hanoveri világkiállítás tiszteletére, majd nem túl gyakori mutatkozás után a gépezet végérvényesen beindult és felpörgött teljes fordulatára 2003. augusztus 4-én, amikor megjelent a ,,Tour de France Soundtracks" album. 1991 óta vártak erre a pillanatra a rajongók. A siker pedig újra csak nem maradt el: a magyar média mozdulatlansága ellenére - mert hiszen itthon nem igazán hallani róluk - Nyugat-Európában és világszerte a Kraftwerk egyre melodikusabb muzsikájával korábbi népszerűségi mutatóit döntögeti. Március 15-e a ,,Tour de France Soundtracks"-ről megjelenő második single, az ,,Aerodynamik" kiadásának ünnepi napja volt az együttes életében. Érdemes tudnia az érdeklődőknek, hogy a CD-maxi változat 4 tracket tartalmaz, míg a bakelit maxi csak hármat (mellőzve a szám rövidebb időtartamú ,,Radio Mix"-ét). Egy új album, két új maxi-single, és egy új budapesti Kraftwerk-robotperformance a SportArénában egy nappal a szlovén ljubljanai után és kettővel a varsói koncert előtt. Mitől lehet még boldogabb a rajongói tábor? Hát az új köntösben megjelenő, digitálisan csontig átkevert és letisztított 8 főalbumtól, amit a Kling Klang ,,Studio Digital Master 2004" elnevezés alatt hoz a piacra. Nos, ezúttal talán valóban elégedettek lehetnek a gépzene szerelmesei! Remélem, ki tudtam egészíteni pár gondolattal a fentieket! Üdvözlettel: - piEzo - harmax@netposta.net Tel.: 06-20/365-8390

Köszönet a szerzőnek a cikkért, valamint piEzo-nak a másik cikkért. :o) Élmény volt olvasni.

kurvára tetszik ez az eggyüttes

a cikk kicsit öreg már, régen írtam. ellenben piEzo írása nagyon ottanvan...