A „deus ex machina” –ként lecsapó ártalom, egy fellépés közben érte Bettit, ekkor még senki sem tulajdonított különösebb jelentőséget az alkalomszerűen előjövő rekedtségnek. A koncert után egyre rosszabodó helyzet eredményeképpen Bettiék a fül-orr-gégészet diszkrét várótermében kötöttek ki, ahol a doktor tilalma (miszerint nem, hogy énekelnie, de beszélnie SEM szabad) végleg rányomta a pecsétet a hátralevő koncertekre. A nem kifejezetten áldásos hangszalag-problémának köszönhetően Zsolti és Zoy! a zenekar két zenésze, tevékenyen látott hozzá naptáruk intenzív átszervezéséhez, mialatt Betti kőkorszaki módszerekkel (papír és ceruza igénybevételével) kényszerült fenntartani velük a kommunikációt.

A fárasztó (és meglehetősen hálátlan) procedúra végén, csak egy koncert maradt, egy bizonyos baranyai fellépés, ahol sokan csak a Desperado miatt jelentek volna meg. Betti barátja Mosquito, Zoy! és Zsolti összeszedték lelkierejüket (meg a hangtechnikusokat) és Baranya felé vették az irányt. A helyszínre érkezve a közönség elszontyolodva vette tudomásul, hogy áhított énekesnőjük ezúttal távol marad, de cserébe a skacok valódi frappáns ötlettel álltak elő: minden számra random kiválasztottak egy hölgyet a rajongók közül, aki alkalmilag támogatta a 66,6%-ban jelen levő triót. A kezdeményezés végül fergetegesen jól sült el, a közönség óriásit tombolt, és még a playback-brigádnak is volt egy szabad estéje!

Az eseményt követően a jelen levők egy emberként kívántak jobbulást Bettinek, hogy mihamarabb gyógyuljon meg és álljon színpadra. Jobbulást Betti!

Ferenczi Attila

2004. 06. 04.