Az ötletgazda Joe Satriani, a 2003-as turnéhoz hasonlóan, ezúttal is Steve Vai-t vette maga mellé, azonban Yngwie Malmsteen helyébe idén már Robert Fripp gitáros lépett, aki a legendás King Crimson nevével vált híressé.

Előzenekar nélkül, pontban a meghirdetett kezdésre, 18:30-kor kezdődött a koncert Fripp-pel, mondhatni felvezetésként. Az idősebb úr végig ülve, szinte a háttérből játszott, nem zenekari kísérettel, hanem gépi aláfestésekre.

19 órakor jött Vai, és több mint egy órán keresztül brillírozott. Látványban, show-ban ő vitte a prímet! Vai nem kisebb nevekkel érkezett, mint Billy Sheehan (bass), Tony MacAlpine (gitár, billentyű), Jeremy Colson (dob), akik zseniális alapot biztosítottak. A show részét képezték olyan elemek, mint amikor az egymás mellé felsorakozott gitárosok, a másik hangszerére átnyúlva játszott.

Vai után rövid átszerelés következett, és különösebb felvezetés nélkül robbant be Joe Satriani, aki olyan hangzással állt színpadra, hogy a fej leszakadt tőle. Minden hang a helyén volt! Rendkívüli könnyedséggel kezelte a gitárt, amit nem lehet szavakba önteni. Matt Bissonette (bass), Jeff Campitelli (dob) és Galen Henson (gitár) is tisztességesen lökte az alapokat. A végig napszemüvegben lévő Satriani szinte lebegett a színpadon. Mindent együtt véve, Vai blokkja talán könnyedebb, Rock and Roll-osabb volt, de sokaknak meg Satriani szárnyalása tetszett jobban. Ízlések és... gitárosok.

A közel négy órás koncert záró momentuma, a G3 közös zenélése volt, amelybe befért egy King Crimson dal, valamint a Rockin' in the Free World klasszikus is.

Aki kicsit is komolyan veszi a 6 húros hangszer iránti tiszteletet, az ott volt ezen az estén, és biztosan jól érezte magát. A 8500Ft-os belépő a PeCsában szinte rekord összegnek számított, de az idő, a szervezés (kezdve a beengedéstől, a pontos kezdésen át, a végéig) mind nagyon együtt volt, így panaszra senkinek nem lehetett oka. Valahogy így kell/kéne ezt mindig csinálni!

Gab

2004. 07. 13.