Le Bugade:

A francia zenekar a mi Fanatikunkhoz nagyon hasonló, elektronikus alapú balkáni népzenét játszik, némi klezmerrel és kevéske dubbal megspékelve A francia koncertek sorozatát a hajón ezúttal ez a kemény gascogne-i "transz-ethno" együttes folytatja, nem véletlenül. A Bugade titokzatos, szenvedélyes hangulatú zenéje egyesíti magában az ősit és a kortársat, a szavakat és a hangokat, a legkülönbözőbb hangulatokat, dalokat és táncokat. Elképesztő hangszerarzenáljukban megtalálhatók a hagyományos francia darabok (boha: landes-i duda, grailhe: oboa, fuvolák, hegedűk, ütőhangszerek) és a legmodernebbek is (billentyusök, samplerek, programozott cuccok) egyaránt, de ezek az őrült gascogne-i zenészek a "merev" gépi hangszerekkel is a létező leglazábban, D' Artagnan modorában bánnak.

Felállás:
Didier Oliver : ének, hegedű, boha, mandolin, grailhe, fuvolák
Jean Foussat : ének, ütőhangszerek, elektronikai programozás
Michaël Foussard : zongora, sampler, harmonika
Nicolas Veysseyre : bőgő, elektronika

Balkan Fanatik:

Jorgosz, az egykori Barbaro feje és lelke maradt az utolsó mohikán Szentendrén, amióta onnan a Bizottság és a Vajda Lajos Stúdió tagjai dezertáltak. Ő viszont él és virul, s vezeti új energikus zenekarát, a Balkan Fanatikot, amely úgymond a legszebb magyar népdalokat hangszereli át a kor ízlésének megfelelően, belenyomva egy kis drámenbészt, szintiket, csontpunkot, meg "piros csizmát visel a babám" lakodalmas dadaizmust. A Mix című filmben szereplő slágerükkel robbantottak, ám azóta Fábry-Showder is beléjük szeretett: Az alapítók, Jorgosz Tzortzoglou és Lepés Gábor szerényen fogalmaznak sikerük titkáról: életük szerves részét képezi a népzene. Azaz: "Modern városi emberek vagyunk, nem hagyományőrzők, hanem hagyományélők. Az elektronikus zene jó lehetőség arra, hogy a zenei gyökerek a fiatalok számára elérhetőbbek legyenek." Nagyon szerény, nagyon tudományos megfogalmazás ahhoz képest, hogy mekkorákat robbantanak!

fkriszta

2005. 04. 21.