A RAPÜLŐK (Berkes Gábor, Geszti Péter és Szentmihályi Gábor) szabad szemmel is jól látható kondenzcsíkot hagytak a hazai popzene egén. 12 év után azonban eljött a végső visszaszámlálás ideje, és a legendás zenegép landol, aztán pedig örökre a hangárba gurul. Újra jönnek a RAPÜLŐK.

A zenekar mindössze két év alatt hangsebességgel játszotta be magát a fülekbe: 1992-1994-ig két albumot adtak ki: a Rapülők és a Rapeta is több mint 200 ezer példányban kelt el, és ezzel mindkettő gyémántlemez lett.

1994. januárjában négy Sportcsarnoknyi rapülni vágyó engedte útjára a csapatot, nem is sejtve, hogy hátra van még a nagy visszatérés. Ebben az évezredben először és utoljára!

Nagy visszatérők, de nem hagyományos értelemben. Nagy visszatérőknek manapság már azokat hívjuk, akik újra és újra visszatérnek, de ez rapülő, nem bumeráng. A fiúk mindenkit elvisznek még egy utolsó körre. Ezután már csak az új lemez, és a fergeteges búcsúkoncertről készült DVD őrzi a hajdani nagy rapülések emlékét.

Az "újrahasznosítás" során egy világszínvonalú show és egy különleges CD születik. Nem nosztalgiakoncertről és nem "besztofválogatásról” van szó, hanem a kor kihívásainak megfelelő produkcióról.

A Rapülők saját magukat dolgozzák fel, eljátszanak zenéikkel, szövegeikkel és azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha most...

Miért pont most??

Berkes Gábor:
"Vettem egy új zongorát és szeretném használni a színpadon."

Geszti Péter:
"Azért, mert az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok."

Szentmihályi Gábor:
"Azért, mert utálok szánkózni és januárban mi mást csinálhat az ember. Azért, mert még egyszer szeretnék egy komoly(talan) dolgot csinálni az életben. Azért, mert most találkozott újra hármunk élete."

A helyszín:
Budapest Sportaréna
2006. január 21.

Gab

2005. 09. 22.