Az énekesek repertoárja 7. századi egyszólamú gregorián énekektől, többszólamú középkori orgánumokon át, 16. századi reneszánsz motettákig terjed, emellett Perotinus, Stoltzer, Festa, Gibbons és Lassus művei hangzanak el, melyek zenei fonalát a jazz qaurtet szabad improvizációval kapja fel, keresve a kiutat, hol megőrizve, hol eldobva az ének elemeit. A feldolgozásokat Balázs Elemér, Balázs József, Dés László, Mizsei Zoltán és Szandai Mátyás játszotta.

Te laudamus Domine (transitorium - milánói ambrozián ének)

Egy XIV. századi vatikáni kódexben maradt ránk ez a misekönyv átvitelét kísérő strófikus szerkezetű ének, melynek repetitív dallama bizánci, görög gyökereket sejtet. Szövege a mennyben trónoló Urat és Krisztust dicsőíti.

Tecum principium (psalmellus - milánói ambrozián ének)

Az ambrozián ének annak az archaikus, egyszólamú liturgikus énekrepertoárnak gyűjtőneve, mely Milánó városához köthető, s mely a mai napig megőrizte függetlenségét a más európai énekdialektusokat legkésőbb a XVI. században egységesítő gregorián énektől. Nevét - hasonlóképpen a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett gregoriánhoz - Milánó IV. századi püspökéről, Szent Ambrusról kapta. A felhangzó tétel a karácsonyi éjféli mise olvasmányközi éneke. Szövege a 109. zsoltár harmadik verséből való, s megint csak az Úr jobbján dicsőségben trónoló Jézus képét festi elénk.

Vidimus stellam (Magnus Liber Organi, XIII. század)

Magnus Liber, azaz "nagy könyv": ezt a nevet viseli az a XII. század második felében, valamint a XIII. század elején keletkezett gyűjtemény, mely a párizsi Notre Dame székesegyházban énekelt többszólamú, elsősorban organum névvel emlegetett repertoárt tartalmazza. E darabok legfőbb sajátsága, hogy míg az alsó szólamban, hosszú, elnyújtott hangokon egy gregorián ének (esetünkben a vízkereszti mise allelujájának) részlete hangzik fel, addig ehhez a többi (esetünkben kettő) szólam repetitive ritmusú díszes dallamokat énekel. Érdekes megemlíteni, hogy ez a hangzás a többszólamúság kialakulásakor jellemző, teljes mértékben improvizatív énekgyakorlatnak egy "kései" lejegyzett változata. A szöveg a napkeleti bölcsek látogatását írja le.

Costanzo Festa (c1485 - 1545) Lamentatio prima (Feria quinta in caena Domini)

Festa több évtizeden át vezette a Cappella Sistina kórusát, s ebben az időben született a Lamentationes Hieremiae Prophetae címet viselő ciklus, mely Jeremiás próféta siralmaira íródott, mely szöveg a Húsvétot megelőző Szent Három Nap éjjeli virrasztásainak legmeghatározóbb részévé vált az évszázadok során. A lemezen Festa sorozatának nyitánya és első verse hangzik fel: a próféta a lerombolt Jeruzsálemet, mint elárvult özvegyet siratja.

O virgo splendens (Llibre vermell-kódex, XIV. század)

A montserrati Mária-kegyhely templomában őrzik azt a könyvet, mely vörös bársonykötéséről kapta a 'Llibre vermell' nevet. A XIV. századi katalán forrásban jó tucat egy- és többszólamú zarándokének maradt fönn, melyek korabeli előadásáról maga a kódex is említést tesz: Ezeket a kegyes énekeket a templomon kívül kell énekelni, mégpedig úgy, hogy azok hangjával ne zavarják a benn folyó istentiszteletet. A felhangzó háromszólamú kánon leginkább szövegében mutat zarándok-motívumokat: Máriát, mint a mennyei javak elnyerésében segédkező kegyes közbenjárót jeleníti meg.

Thomas Stoltzer (1481 - 1526): Ave maris stella

A sziléziai születésű Stoltzer Habsburg Mária királyné kívánságára került férje, Nagy Lajos király budai udvarába, s lett a magyarországi reneszánsz utolsó zeneszerzője a mohácsi vész előtt. Sokáig úgy tartották, hogy Stoltzer menekülő királyával együtt fulladt a megáradt Csele-patakba, holott Stoltzer nem Mohácsnál, hanem egy németországi jeges folyóban lelte halálát. A felhangzó motetta a Mária-ünnepek himnuszának szövegére íródott, és Máriát, mint a tenger csillagát, s a menny boldog kapuját köszönti.

Orlande de Lassus (1532 - 1594): Carmina chromatico (Prophetiae Sibyllarum)

Lassus feltehetően 1555 körül komponálta a tizenkét ókori jósnő Krisztus-jövendöléseit feldolgozó motetta-sorozatát. Minden bizonnyal az enigmatikus szövegek ihlették a szerzőt, hogy a reneszánsz alapvetően modális zenéjétől eltérően, a mai fül számára is "frissen" csengő kromatikus harmonizációval szólaltassa meg a jövendöléseket. Az elhangzó darab az 1600-ban, csak Lassus halála után kiadott ciklus nyitó tétele: egyfajta

Ferenczi Attila

2006. 01. 05.