A vonatút lényegében a megszokott izgatottsággal telt, bár az állomáson kissé elszontyolodott csapatunk nem tudott meggyőződni a mezőtúri árak maradandóságáról, ugyanis a vasútállomáson minden zárva volt, ezért muszáj volt lemondanunk egy hideg italról és reménykednünk, annak végleg el nem maradásában.

A beköltözésnél adódott várakozás ellenére kis csapatunk pozitívan tekintett a fesztivál kezdetére, amit a jó hangulatú tömeg igencsak fokozott. A sátorhely kiválasztása külön szakértelmet megkövetelő poszt, és mi a legnagyobb elégedettséggel vetettük rá magunkat a lugas alatt kínálkozó árnyékos, fás területre, mely ugyan borostyán szőnyeggel rendelkezik, de legalább nem szaunázunk a sátorban.

A nulladik napon ugyan úgy tűnt, hogy a fesztiválon idén a kánikula lesz - a mindenki életét megkeserítő sarkalatos pont, ám, amint a koncertek elkezdődtek, mintegy isteni csapásra eleredt az eső is. Szerencsére nem tartott sokáig, de ahhoz éppen elég volt, hogy a levegő kicsit lehűljön, mindenki megázzon, és néhány sátor megtapasztalhassa milyen is egy kiadós árvíz. Ekkor ugyan lehervadt arcunkról a mosoly, mivel rájöttünk, hogy természetes borostyánszőnyegünk mint valami szivacs tartja magában a vizet, s mivel felénk még a nap sem süt, esélytelen annak száradásában reménykednünk, a fákról 48 órája csöpögő víz minden kétségünket elmossa e felől.

A koncertek természetesen zavartalanul elkezdődtek, a sátrak előtt, magasnyomású vízzel mosták a cipőket a szervezők, a nem fedett színpadoknál viszont senkit nem zavart a sár, sőt sokan gyermeki énjüket élték ki a természeti jelenségben.

A Mangod Inc. az első fellépők között volt és méltó nyitányt jelentett a fesztiválra nézve, a formáció garantálta a kitűnő hangulatot az addigra már újra teljes intenzitással tűző napfény ellenére.

Az ismerősként üdvözölt Insane hozta a tőle megszokott nyílt és közvetlen stílust, melyet a tiszteletükre felvonult tömeg a sárban való ”tánc” derültséget keltő rítusával honorált.

A lábmosáson álesett 18 éven felüliek (a koncertsátorban ugyanis ez az életkori határ a belépést elnyerni kívánók részére) megtapasztalhatták a korábban közönségével találkozó Kispál és a borz csendesülős koncertjét, akiknek profizmusa és közönséget mozgósító ereje már-már legendává avanzsált elő. A búcsúzószám a közönség bíztatására előadott egyveleg kis ízelítőt nyújtott a zenekar elmúlt 19 évéből, mindenki kedvenceit érintve, természetesen a csendesülés keretein belül.

A napod a német Edguy zárta a műfaj kedvelőinek való csemege, ráadásul azok akik ekkor már a sátorban feküdtek, szintén elégedett mosollyal nyugtázták, hogy ez a nap más volt mint a többi.

A koncertbeosztást tekintve kis csapatunk újra bizakodik, ugyanis tartogat még meglepetéseket a hátralévő két nap, a kiköltözésről nemis beszélve. ;)

Életképek a GALÉRIÁBAN...

thx for Juhász Csaba & Konka Dániel

Ferenczi Attila

0000. 00. 00.