A hangosítóktól megtudtuk, hogy mindkét külföldi banda saját keverőpultot hozott, saját hangmérnökkel, ami a Ministry esetében nem vált be, ugyanis botrányosan hulladék hangzást produkáltak. A mostani, amerikai látszat demokratikus politika ellen lázadó, erőteljes muzsika, matiné időpontban nem sütött akkorát, mint az oldalról virító Nap, de a produkciót rendesen odatették, kivetítős látvánnyal, ahogy ez a VJ-s stílus mostanában divatos külföldön (itthon nyilvánvalóan anyagi és technikai megfontoltság miatt sem látni sok helyen ilyet). Az ímént csak két sztárfellépőről tettünk említést, mivel a Nagyszínpadot nyitó Ill Nino koncertje elmaradt.

A "standard" Kispál és a Borz fellépés szokás szerint jó volt. Lovasin még mindig az látszik, hogy élvezi amit csinál, teljes lazasággal, gyermeki egyszerűséggel szól a közönséghez, amely mögött azért irónia is van bőven. Itt kell megjegyezni, hogy a színpadok programja halál pontosan követi a műsorfüzetben leírtakat - így kell és szabad ezt csinálni!

Az est főműsora Jovanotti volt, aki csapatával olyan minőségi produkciót mutatott be, hogy még a leginaktívabb félrészeg támolygóból is érdeklődést váltott ki. A teljes Nagyszínpad mögött felépített háttérkivetítő pazar látványt nyújtott, melyeket az oldalmolinókra vetített nonfiguratív elemek fokozták. Minden egyben volt, a fények, a hangzás, a show... Jovanotti 40 évesen egyre több rajongót tudhat magáénak, és erősen látszik rajta, hogy még nem a kiégés felé tendál, hanem fokozza a minőséget évről évre. Talán a rock tényleg megint fellendülőben van, mert a régebbi számait is rockosabb körítésben adták elő, és aki emlékszik a pár évvel ezelőtti szigetes produkciójára (szintén maradandó élmény volt), az tudhatja, hogy akkoriban még a gépiesebb hangszerelés volt előtérben. Jovanotti többször is magyarul szólt hozzánk (lásd cikk címében...), néhol furcsa tagolással, de azért értettük és értékeltük a szándékot. Rengeteg ember figyelte a műsort, szerencsénkre ebben az időjárás is partner volt.

Többen még érdeklődve mentek át a wan2 színpadra, ahol a Wir sind Helden produkálta magát viccesen. A Popszínpadon a Kartel, míg a Blues színpadon Hobo lépett fel. Sajnos a Popszínpadon a levegőtlenség általános jelenség, így nem sokáig lehet bírni tüdővel, de azért a hangulat ezt ellensúlyozza némileg.

Mivel még hétköznapokat írunk, ezért éjfél körül elég sokan a kijárat felé igyekeztek. Szerintünk jó volt ez a nap is, csak a cipőből kell a homokot 25 percenként kiönteni, de ennyi még belefér. Ha sár lesz, akkor majd amiatt sírunk.

Gab

2006. 08. 11.