Minden bizonnyal az ilyesfajta versenyek fognak elterjedni a következő években a környékünkön is. Enyhítettek a legtöbb megmérettetést jellemző szigorú szabályokon, hogy azok is labdába rúghassanak, akik korábban nem. Nincs felső korhatár, és a szólóelőadókon kívül zenekarok is benevezhetnek. Három kategóriába sorolják a résztvevőket: az elsőben az együttesek és duók kapnak helyet, a másik két csoportot pedig a szólóénekesek alkotják tizenhattól huszonöt éves korig és a huszonöt év felettiek. A fináléban viszont csak egy győztest hirdetnek.
Most nagyító alá vesszük az eddig lezajlott három szériát, ismertetjük, hogyan szerepeltek a tehetségek a brit slágerlistákon.

Első széria
Az első The X Factort Steve Brookstein nyerte meg, aki miután 2005 első hetében meghódította a kislemezlista csúcsát az Against All Odds című átdolgozással, gyorsan el is tűnt a süllyesztőben. A tavaly októberben megjelent második nagylemeze, a 40,000 Things már be sem került az eladási összesítés hetvenötös mezőnyébe. A szériából mára mindössze a popoperában utazó G4 nevű kvartett maradt fenn.

Második széria
A második sorozatból öt résztvevő járta meg a listák élmezőnyét: az előzőleg sztriptíztáncosként tevékenykedett Chico, a korábban kukásként dolgozott színes bőrű Andy Abraham, az Andy és Carl Pemberton testvérpáros alkotta Journey South, egy hölgy is labdába rúgott, Maria Lawson, valamint természetesen a győztes, Shayne Ward, aki odahaza 2005 utolsó napjaiban hatalmas bravúrt hajtott végre. A That’s My Goal című dala december 21-én került a boltokba, és az évből hátralévő tizenegy nap alatt 874 444 darabot értékesítettek belőle, ezzel 2005 második legnagyobb példányban elkelt felvétele lett. A kislemezek összesítését négy hétig uralta. Az április 17-én kiadott albumából a megjelenés hetében 201 266 példány talált gazdára – Craig David 2000-es sikere óta férfiénekes nem adott el ilyen sokat debütáló nagylemezéből az első héten. Második dala, az albumát egy héttel megelőző No Promises még felkapaszkodott a kislemezlista második helyéig, a harmadikként júliusban megjelentetett lírai hangvételű Stand By Me azonban már nem tudta beverekedni magát a TOP 10-be, csúcspozíciója a 14. hely volt. Chico márciusban két hétig vezetett az It’s Chico Time című felvételével, ám a következő dalával, az Ottawan 1979-es D.I.S.C.O. című slágerének átdolgozásával csupán a 24. helyig jutott. Andy Abraham március 20-án kiadott, átdolgozásokat tartalmazó The Impossible Dream című korongja után Soul Man címmel november 13-án már a következőt is megjelentette. Szintén átdolgozások hallhatók rajta, például az Ain’t No Sunshine vagy a Don’t Leave Me This Way átirata. Az első nagylemeze elérte a platinastátuszt, tehát eladtak belőle több mint 300 ezret, a második viszont már korántsem ennyire kelendő.

Harmadik széria
Szinte nyilvánvaló volt, hogy a karácsonyi lista első helyét megszerzi a harmadik széria győztese, az 1985-ös születésű Leona Lewis az A Moment Like This című szerzeménnyel. Így is történt, és azóta is vezet. A felvétel egyébként már megjárta az amerikai lista csúcsát is, méghozzá 2002-ben az American Idol első szériájának győztese, Kelly Clarkson előadásában. A következő hetekben bizonyára még jó néhány résztvevő tűnik majd fel a brit listákon a harmadik The X Factorból.

Összefoglaló
A felsorolt előadók dalai csak nagyritkán csendülnek fel a környékbeli rádióállomások műsorain, akkor is csupán kuriózumként. A tehetségkutató műsorok alaposan megváltoztatták a zeneéletet. Minden egyes ország ellátja a saját piacát tehetségekkel, a felfedezettek még a zenei nagyhatalmakból sem tudnak kitörni. A tehetségkutatók eddig mindössze egy világsztárt adtak: Kelly Clarksont. A fiatalok túlnyomó többsége mindenütt csak ideig-óráig tündököl, majd felváltják őket az újak. (Új Szó)

Puha József

2007. 01. 12.