Úgy tűnik, hogy az öreg „rockerek” örökké élnek –, és felfedezik a világzenét. Becsületére legyen mondva, Robert Plant, a Led Zeppelin aranytincses óriása, mindig is nyitott volt a másvilágról érkező hangokra. Plant mindig is kerülte az elkoptatott frázisokat.

Az 58 éves trubadúr valamiféle mohó művészi kíváncsiságtól vezérelve életét új hangok felfedezésének, ősi zenék újrafelfedezésének szentelte. Az énekes-dalszerző ezek ötvözésével valami eredeti létrehozására törekszik. Pályafutása során – a Led Zeppelin énekeseként, majd mint szólózenész – változatos, ihletet adó forrásokat csapolt meg, olyan globális zenei stílusokat, amelyek az idők kezdete óta jelen vannak: skót és angol népzenei hagyományok, amerikai blueszene, korai rock & roll, pszichadelikus rock és dzsessz, de nem maradhat ki a felsorolásból az arab, a marokkói, a nyugat-afrikai és az indiai zene sem. Kilenc értékes szólóalbumot követően Plant még ma is olyan nyughatatlan, kalandvágytól fűtött lélek, mint szólókarrierje kezdetén, éppen negyedévszázaddal ezelőtt volt.

„A rock & roll fő mozgató ereje az élő fellépés. A stúdiófelvételek nagyon magával ragadóak lehetnek, és az élő albumok is képesek megörökíteni az összmunkát, de semmi sem hasonlítható ahhoz a pillanathoz, amikor a zene megérinti a közönséget.”

Plant koncertjei egyre élénkebbek, és a közönség is egyre inkább az esemény részévé válik. A fiatalabb generáció is nyitottabb az újra, mint pár évvel ezelőtt. Az emberek izgatottabbak, és itt-ott extatikus ordítás kezdődik. A Plant-koncertek önálló életet élnek. Az énekes állítása szerint nem állna színpadra, ha ez nem így működne.
Öt évvel ezelőtt nem tudott úgy kitörni, mint egy vulkán. Ma pedig az a sajátos sikoly úgy tör belőle elő, mint aki 26 évvel a Zeppelin felbomlása után végre önmaga lehet még pedig úgy, hogy már senki sem beszél nosztalgiáról. A rock isten újjászületett!

„Elképzelhető, hogy csak néhány koncertet lezavarsz, hogy a lemezkiadó kedvében járj, és utána visszatérsz a kis erődítményedbe. Vagy mindenütt otthonra lelsz a helyiek társaságában.”

Természetesen Led Zeppelin-klasszikusok is fel fognak csendülni a budapesti koncerten, de egy kissé új köntösben. A Black Dog című dal jól példázza, hogy Plant képes a múltját úgy felhasználni, hogy az mindenki számára befogadható legyen, anélkül, hogy megtagadná a múlt örökségét. A klasszikus textus újraalkotásáról van szó. Elhagyva a fémes hangzást a dal lecsupaszítva, a régi dal szellemiségét meglovagolva él tovább. Van benne egy olyan csavar, ami leginkább az angol népzenei hagyományokat idézi.

A tavalyi európai turné közepette hajnali háromkor érkeztek meg a párizsi szállodába. A recepciónál a Pink Floyd egykori gitárosa, a kissé megfásult David Gilmour próbált egy italt kérni. „Hogy vagy?” – kérdezte Plant. „Ó, Percy! Tudtam, hogy turnén vagy, de azt hittem, hogy valahol Kínában vagy ki tudja, hol jársz” – hangzott a válasz. „Ne marháskodj. Mióta is vagy úton?” – így Plant. „Három hete. És te?” – kérdezte Gilmour. „Hát… Már túl vagyok 128 koncerten, és még most sem látom a végét.”

Plant tavaly megígérte, hogy lesz még folytatása az akkor elkezdett turnénak. Sokan attól tartank, hogy a Led Zeppelin egykori frontembere sohasem lesz olyan lenyűgöző formában, mint most. Azt, hogy a jövő mit hoz, nem, lehet tudni, de az világos, hogy a Rolling Stones és az Eagles a múltjából él, ami azt jelenti, hogy pontosan lehet tudni, hogy az ember mit kap a pénzéért. Akik azt gondolják, hogy tudják mi vár rájuk július 10-én a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, tévednek. Robert Plant esetében csak egy biztos: minden várakozást felülmúló élményben lesz részük a rajongóknak.

Fontos infók:

Időpont: 2007. július 10., kedd 20.00 óra
Helyszín: Budapest, Petőfi Csarnok Szabadtéri Színpad
Belépő: 8900 Ft.

2007. 06. 06.