A Fugees újjáalakulásának sztorija nyúlós, mint a rétestészta. A trió három tagja régóta szólózik - színpadon vagy mozivásznon. Az együttes tagjai az 1996-os „The Score” című, sokak szerint a hip-hop és a rap világában egyenesen mérföldkőnek számító lemezük megjelenésének tizedik évfordulójára ki akartak adni egy ünnepi lemezt. Ebből a tervből csupán egy kislemez realizálódott 2005-ben, „Take It Easy” címmel. Azóta semmi. Csak Pras és Wyclef mondogat oda az énekesnőnek.

Pras Michel egy júliusi interjúban méltatlankodott az énekesnő magatartásával kapcsolatban. Azt állította, hogy az ünnepi lemezhez hihetetlen anyagokat rögzítettek a stúdióban, de hiába. Merthogy Pras szerint a Fugees - finoman fogalmazva - halott, hiszen annak ellenére, hogy ő és Wyclef egy véleményen vannak, Lauryn Hillel képtelenek közös nevezőre jutni. Hill kizárólag a maga önkereső-spirituális útját járja. Ebből pedig a két rappernek már nagyon elege van. Pras akkor még azt is hozzátette, hogy Lauryn Hill csodálatos ajándékkal van megáldva és rengeteget tudna adni másoknak, de ehelyett csak hülyeségeire van rákattanva. A rapper pedig, akinek szólókarrierje nem ívelt olyan magasra, mint társaié, hiába rajong Lauryn Hill tehetségéért, furcsa viselkedését nem tudja figyelmen kívül hagyni. (Mindez azután történt, hogy Lauryn Hillt kifütyülték egyik koncertjéről júliusban, mert túl sokat késett és olyan részeg volt, hogy alig állt a lábán.)

A napokban Wyclef Jean is megmondta a magáét: „Lauryn Hillnek fel kéne keresnie egy pszichiátert! Úgy gondolom, csak isteni csoda folytán változhat meg, mert már annyira messze jár.”

Azt, hogy Lauryn Hillnek pontosan mi jár a fejében, talán sosem tudjuk meg. Szerencsére nem áll pszichiátriai kezelés alatt, az viszont jó lenne, ha rátalálna arra, amit keres, mert akkor végre történne valami. És nem őrülnénk bele abba, hogy ezredszer halljuk tőlük a „Killing Me Softly”-t.

2007. 09. 10.