Mostanra már az összes sátorszomszéd 20-30 méteres körzetben az ideiglenes legjobb barátunkká vált. De ha nem is együtt megyünk a koncertekre, még akkor is fűződik mindenkihez valami kellemes emlék, ami lehet, hogy csak egy kölcsönkapott konzervnyitó, vagy egy szívesség, hogy vigyen le a városba kocsival, esetleg ha már elmegy egy sörért, akkor „nekemis!”, vagy bármi hasonló! A lényeg az egészben, hogy ez a 4-5 napon át tartó közös együtt élés, mókázás feljogosított bennünket arra, hogy a szép élményeket megfejeljük még egy utolsó óriás partyval! A problémát csak az okozhatta, hogy mégis melyik helyszínre menjünk, mert a programok egészen kiválóak, és mivel szétszakadni sajnos még nem tanultunk meg, így maradt a mérlegelés! Természetesen akadnak egészen egyértelmű programok, amin mindenképp részt kell venni, mert nem valószínű, hogy máskor is el tudnánk rá jutni.

Ilyen például a The Offspring, a fesztivál talán legnagyobb fellépője. Akik ugyan ebben az időpontban kaptak színpadot, Ők valószínűleg nem igazán voltak boldogok, ugyanis a nagyszínpad előtti tér kivételével kongtak a sátrak az ürességtől. Így az alapvetően a populáris, nagy tömegeket érintő fellépők, mint a Vad Fruttik, Péterfy Bori, Váradi Roma Café, stb szinte biztos, hogy mérgesek és kissé szomorúak voltak…Offspringék előtt érdekesen fluktuált a közönség, hiszen a Naprát még nem ismerték meg olyan sokan, tehát inkább a fiatalabb korosztályt érintette. Őket a Colorstar követte, itt már vegyesebb volt a felhozatal, majd a 30Y, ahol megint inkább az ifjúság tombolt, aztán az URH, ahol az emberek nagyobbik része betöltötte már a harmadik X-et. Nem mintha ez akkora csoda lett volna, ugyanis a zenekar 1980ban alakult, és körülbelül 18 éve nem szerepeltek színpadon…
Az utolsó nap egy másik külföldi nagymenő csapat is szórakoztatta a nagyérdeműt. Őket Clawfingernek hívják, akiknek a neve nem hangzik ismeretlenül. Jártak már hazánkban nem is egyszer. A svéd-norvég rap-metál zenekar előtt a hazai metálélet gyöngyszemei adtak okot néhány kék-zöld fold szerzésére, a táncnak éppenséggel nem nevezhető pogózós számaikkal. Név szerint a Black Out, a Lord, majd a Moby Dick voltak.

Az éjszaka nagyobb fellépői közé tartozott kétségtelenül a hazai zeneipar jelenlegi legérdekesebb, és legizgalmasabb felállása, Zagar, és az Underground Dívák. Őket valószínűleg már senkinek nem kell bemutatni. Pirkadatkor még Palotai pörgette meg legutoljára az energiától már csak alig-alig duzzadó lányokat és fiúkat. Bulizni viszont csak kell, utolsó erőfeszítésünkig, ha már Sopronig eljöttünk az ország minden részéről…

Reggel 10 körül a szekusok is nekiláttak az utolsó munkájuk elvégzésére. Egy utolsó nagy kört tettek a sátrak közt, és „bekopogtattak” mindenkihez, hogy lassacskán kezdjünk neki a pakolászásnak, hogy aztán mielőbb elhagyjuk a kempinget. Ez a dolog kissé lehangoló élmény volt sokak számára, amikor kidugták a fejüket a sátorból és azt látták, hogy a szomszédok harmada már elhagyta a terepet. A maradékkal még gyorsan mentve a menthetőt egy utolsó telefonszámcsere, ölelés, kézfogás, aztán a remény, hogy egy év múlva, mikor visszatérünk újra ők lesznek a mellettünk élők…

Rusznyák Marcell Artúr

2008. 07. 07.