A harmadik nap igazán sok újdonságot nem tartalmazott, leszámítva azt a tényt, hogy péntek van, és ezért az emberek száma megsokszorozódott. Sokan meglepődnek még ilyenkor, hogy a sátruk nem pont ott és úgy van, ahogyan ott hagyta amíg elment a sörért, és hírtelen lett 5 új szomszédja. Az életvitel amúgy tényleg a már megszokott módon történt, zuhanyzás, városlátogatás, pia-becsempészés, biztonságiakkal való kötekedés, szóval csak a szokásos…
Érdekes, hogy a nagyszínpadon délután fellépő Nagy Feróra mennyi ember volt kíváncsi, pedig borzasztóan meleg volt végig, főleg azoknak, akik ilyenkor próbálták túlélni a bungee-jumping-ot. E közben sokan rájöttek arra, hogy mi a sörbarátság, és mit lehet vele nyerni. Csupán összekötve kell lenned néhány órán át egy cimborával, és a végén kapsz ingyen sört ezért. Aztán meglepően megsokasodtak az ősz hajú emberek is, amiről kiderült, hogy a soproni szőke ciklon elrontott hajfestése, de mindegy, ez is többeknek megért pár sört. Akik sikeresen kipihenték az első napot, bátran vetették rá magukat az OTP által felállított akadálypályára, akik pedig túl fáradtnak érezték magukat ehhez, kényelmes függőágyakban tölthették a napot. Kovács András Péter szórakoztatta a népet a Szőke Ciklon Sörénában délután, bár az élvezhető élményért már egy órával kezdés előtt érdemes volt letáborozni a színpad közelében. A fesztiválon a világ ízei is felvonultak, spanyol, kínai, olasz és görög ételbárok is voltak, a túlnyomó többség mégis inkább a folyékony kenyeret választotta táplálékául.

A mi a könnyűzenei fellépőket illeti, a szervezés igazán beteg és siralmas volt. A nagyszínpadon a Beatrice után a Sepultura „kényeztette” füleinket, amit a Freestylers, majd Laurent Garnier követett, és mint az est fénypontja a Tankcsapda, akiknek ez a 20 éves születésnapi koncertjük volt. Sokakat érdekelt még a KFT koncertje a Pesti est színpadon, amit az R-GO váltott fel érdekességképpen. Az MR2-MOL-on sem volt hiány érdeklődésben, mivel aznap játszott a Kiscsillag, Irie Maffia, Harcsa Veronika, és még jópár nagy név.
Az éjszakát szokás szerint vagy őrült d’n’b ritmusokra, vagy óriási retro discora zárták a versenyzőtársak.

A negyedik nap azzal a szörnyű tudattal indult, hogy az már az utolsó. Ezt a szörnyű tényt, csak sok piával lehet feledni, vagy önfeledt bulizással, esetleg a kettő kombinációjával. Olyanok is akadtak szép számmal, akik az eszméletvesztést egészen más módon próbálták elérni, mondjuk véradással. Sokan csak azért mentek el, mert azt hitték alap kellék lesz az esti Marilyn Manson koncertre, de azok mind csalódtak, mert tényleg jótékony célokra kellett.
Aznap a dumálást Kiss Ádám vállalta a Ciklon arénában kora délután, ismételten nagy sikerrel. Szombaton két külföldi nagyágyút is köszönthettünk a nagyszínpadon, akikre természetesen igen sokan voltunk kíváncsiak. Péterfy Bori után az Earth Wind & Fire mutatta meg Magyarországnak, hogy mit tud, aztán egy kis hazai Quimby után megmutatta magát a fesztivál sötét és torz oldala, a Manson imádók átvették az uralmat. A Pesti est színpadon megint sok érdekes, és színvonalas produkciót láthattunk, ahol késő este a Zagar vonzott magához bődüles embertömeget. Sokan azért érkeztek, mert Őket egy kimondhatatlan, főként kiolvashatatlan hosszú nevű fellépő akarta volna követni, de sajnos nekik nem sikerült eljutni Sopronig, így a Kaukázus rögtönzött egy felejthetetlen koncertet.

A fesztivál legvégén egészen reggelig táncoltatta a legelvetemültebbeket az egyetlen, és utánozhatatlan Dj Paplan. Miután Őt is leküldték a pódiumról a Cool teraszon, szépen elcsendesült a terület. Mindenki kullogott vissza a kis birodalmába, és szedte össze a sátrat, és egyéb dolgaikat, és indultak haza a népek. Sok szép emlékkel a szívünkben, ismételten itt kellett, hogy hagyjunk, szép Sopron, de az is biztos, hogy jövőre találkozunk ugyanitt!

RMA>

2009. 07. 05.