Az 1964-ben alakult angol rockegyüttes leginkább progresszív szerzeményeiről, effekt-kísérleteiről, művészi kidolgozású albumairól, gondolatgazdag szövegeiről és lenyűgöző koncertjeiről vált ismertté.

„Három évtized alatt én is rengeteget változtam, így a The Wall már sokkal többet és mást is jelent számomra, mint anno” – árulta el a Pink Floyd zenei géniusza, majd hozzáfűzte:

„A szövegek témája a magányosság és a kommunikáció hiánya volt. Ez elsősorban saját lelkivilágomat tükrözte, abból a gondolatból fejlődött ki, hogy egy metaforikus falat akartam emelni magam és a közönség közé. Mára kialakult és megérett bennem ennek az emberiséget érintő, politikai, társadalmi üzenete is. Ezért is akartam színpadra állni egy új produkcióval, régi elemeket is felhasználva. A The Wall a vietnámi háború után keletkezett, most pedig itt van Irak és Afganisztán, így megmaradt a dalok igen erőteljes háborúellenes mondanivalója is.”

A zenész hangsúlyozta, nem arról van szó, hogy leporolja a régi lemezt, amit a mára megszűnt Floyd alkotott. Ma már lehetősége van olyan technológiát használni, amiről az 1980-as és ’90-es években még csak álmodott. A koncertek legfontosabb látványeleme egy 250 láb magas fal lesz.

A világkörüli turné szeptember 15-én Torontóban veszi kezdetét, utolsó állomása pedig Anaheim (dec. 15.) lesz. Azért is jelentős ez az út, mert állítása szerint a 66 éves zenész utolsó nyilvános fellépése lesz:

„Már nem vagyok fiatal. Nem vagyok sem B.B. King vagy Muddy Waters. A barátom, Eric Clapton halála napjáig a színpadon fog szerepelni. Én nem tartom magam egy nagy énekesnek vagy gitárosnak. De a tűz még mindig él bennem, hogy adjam ki magamból, amit érzek. Valószínűleg ez a koncertsorozat lesz az a bizonyos hattyúdal.”

Zsó

2010. 04. 13.