Az olvasó betekintést nyerhet a díszes társaság kulisszatitkaiba, a koncertek
fanyar-édes pillanataiba, és persze a forgatások marháskodásaiba és ugratásaiba. Hiszen a csapat mindig, mindenhol és mindenkit kifiguráz és a paródia nem ismer határokat. A könyv, melynek alcíme „A barátság receptje nyolc személyre” számtalan fényképpel, nyolc komolytalan életrajzzal, négy visszaemlékezéssel, teljes diszkográfiával és filmográfiával mutatja be az Irigy Hónaljmirigy- nem mindennapi - húszéves történetét, közel 200 oldalon. Természetesen ez a kötet nem holmi életrajzi bla-bla, hanem egy vidám és szórakoztató visszatekintés a múltra, valamint derűs előretekintés a jövőre.

A rajongóknak kötelező darab, és egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha a könyv olvasása után eme rajongótábor még tovább szaporodna. Alábbiakban pár komolytalan részlet a remek kötetből:

Megsértődni tilos!!

PETI: Egy alkalommal valamelyik nyíregyházi hotelben laktunk, melynek az volt az előnye és egyben hátránya is, hogy az alagsorban egy retró diszkó működött. Persze, hogy hajnalig tomboltunk a nyolcvanas évek és napjaink legnagyobb slágereire, de azért lassan ideje lett volna lefeküdni, mert másnap is koncertünk volt. Nem tudok világosban aludni – mondjuk sötétben sem, de ez az én bajom –, úgyhogy elkezdtem módszeresen behúzni a sötétítőket. Az egyik sarkát valaki odacsukta az ablakhoz, amit persze nem vettem észre, és ahogy megrántottam, középen kettétéptem az egészet. Sajnos nem volt kire fogni, így másnap sietve hagytam el a szállást. Aztán mint később megtudtam, a többiek sokkal cifrább dolgokat műveltek…
ZOLI: Nálunk nem szabad hibázni! Ezt többször hangoztattuk már, és ez kegyetlenül így is van! Nálunk nem szabad megsértődni, mindent elhinni, és magadra nézve kellemetlen történeteket elmesélni, mert megjárod.
TOMI: Ez olyannyira így van, hogy történt egyszer, de inkább többször, hogy az akkori sofőrünknek, Bátai Zolinak nem jött álom a szemére, és különböző furmányosságokkal próbált minket is rábírni arra, hogy szolidaritásból addig maradjunk ébren, amíg ő. Ebben az ajtócsapkodástól a takaró lehúzásán át a segglyukba befújt szúnyogriasztó szerig minden benne volt.
FERI: Az egyik kollégát (a kivetítős Mundrucz Tomit) például úgy nyakon vágta álmában a húszkilós kulcsokkal teli bőrkabátjával, hogy Tomi fekvő helyzetből, támaszkodás nélkül három méterre ugrott ki az ágyból ijedtében, ami önmagában véve is biztos, hogy rekord.
GYŐZŐ: Gyorsan közbeszúrnám, hogy a srác mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne tudjuk felébreszteni: kicsavarta a szobában lévő összes égőt, és még a tévét is eldugta.

Igazi turnénk sosem volt pénzért

LACI: Csináltunk mi már húszállomásos Sportcsarnok-bulit ingyen is. Az első BS-koncert utáni évben országos turnéra indultunk. Egy söröscéggel valahogy összejött a szponzori megállapodás, így Hegedűssel igen nyomott gázsiban egyeztünk meg, számítva a turné végén a szponzori pénzre.
PETI: Az összes sportcsarnok úszott a reklámfeliratokban, még egy Ricky Martin-dalt is átírtunk a kedvükért (benne van a PÖCS. FC-s filmünkben), csak éppen néző nem igen volt, mert a nagyon tehetséges multimédiás promóter meg a barátnője aznap plakátozott és szórólapozott a bejáratnál, amikor a koncert volt. A negyedik állomás után Hegedűs le akarta állítani a turnét, merthogy kevesen vannak. Mi úgy gondoltuk, egy lemondott turné igen nagy presztízsveszteség lenne, ezért azt ajánlottuk, hogy nem kell az általa ígért gázsi, csak menjen tovább a turné. Arra számítottunk, hogy majd a végén a szponzor úgy is felköhög egy csomó zsét, ezért folytattuk, és egész jól be is indult, egyre többen lettek, miközben végig nagyon jó volt a hangulat (főleg a szállodákban). Igen ám, de a nagy tehetségű menedzserünk nem dokumentálta, fotózta le a szponzor felé a helyszíneket, így a turné végén nem tudtuk bizonyítani, hogy tényleg ki voltak rakva a reklámfeliratok. Csak a fele lóvét utalták, amiből még a szállást sem tudtuk kifizetni. Köszönjük, Pite!

2010. 12. 02. 15:06