Az viszont nem állja meg a helyét, hogy én volnék az Eurovíziós Dalfesztivál megszüntetésének zászlóvivője, s csak én szajkóznám azt, már évek óta, hogy mostani formájában a jelenlegi zenei viszonyok közepette nincs szerepe. Mindössze két dolog zavar benne, de azok nagyon: a szimpátiaszavazás és a különálló élete, vagyis a zeneipar figyelmen kívül hagyása. Jobban belegondolva fordított a helyzet, a zeneipar ignorálja, és ez még nagyobb baj.

Ha mindenáron a megszüntetés mellett kardoskodnék, nem követtem volna, szinte lélegzetvisszafojtva a sajtótájékoztatót a magyar induló bejelentéséről. A Magyar Televízió belső válogatáson döntötte el, ki képviselje az országot. Azt tudtuk, kik jöttek számításba. Nekem két favoritom volt. Drukkoltam Tóth Verának, Sorskerék című felvétele tipikus eurovíziós dal. Az indulás jót tett volna a Megasztár első sorozatában diadalmaskodó lány hazai karrierjének, lendített volna a népszerűségén. Istenadta tehetség, de nem kapja meg a megfelelő teret, ha úgy tetszik, rossz korban született, ilyen hang harminc-negyven évvel ezelőtt nagyobb karriert eredményezett volna. Mivel nem Veráé a megtiszteltetés (?), bevallom, nagy reményeim voltak vele kapcsolatban, az első ötbe vártam, amit, ha indul, nem mertem volna leírni. A kettes számú favoritomra, Wolf Katira esett a választás. A Szerelem, miért múlsz? című dala modernebb, mint Veráé, de abszolút befér az eurovíziós világba. Ha német vagy svéd előadó énekelné, győzelmi esélyei lennének. Az a kérdés, hogy mire megy vele a magyar? A fránya szimpátiaszavazás miatt, ami 1994-ben még nem öltött ekkora méreteket, így Bayer Friderika a Kinek mondjam el vétkeimet? című felvétellel a negyedik helyen végezhetett. 2007-ben Rúzsa Magdi az Aprócska blues angol változatával (Unsubstantial Blues) csak a kilencedik helyen zárt, pedig egy szakmai szavazás az akkori seregszemle legjobb szerzeményének kiáltotta ki, s szerénység nélkül állíthatjuk, az is volt.

A sajtótájékoztatón szó esett arról is, hogy nagy szükség van a határon túliak támogatására. Mi szavazhatunk Katira, az anyaországiak értelemszerűen nem. (Alapjában véve ezen is kiakadhatnék, hiszen ez is szimpátiaszavazás, ráadásul befolyásolással megtoldva, de ezen nem fogok.) Nos, rám számíthatnak, ha úgy tetszik, adok egy utolsó esélyt a dalversenynek. Ám ha Kati nem végez az első tízben – sőt nagyobb reményeim is vannak, de ezeket nem merem leírni –, akkor tényleg a seregszemle megszüntetésének zászlóvivője leszek, s ezt megírhatják még a fórumozók is. (Új Szó)

Puha József

2011. 03. 26. 8:07