Ez tulajdonképpen így is van, mifelénk népszerűek az előadóitok, s elfogadtuk azt is, hogy kontinensünk kettes számú könnyűzenei nagyhatalmává kiáltottátok ki magatokat, bár ezért vajmi keveset tettetek. A vezető nagyhatalomban, Nagy-Britanniában viszont – nagyon kevés kivételtől eltekintve – nem rúgtok labdába. Elgondolkodtatok azon, vajon mi lehet az oka? Megmondom! A zenétekre az igényesebb brit piac egyszerűen nem vevő! Marad tehát – javarészt – a volt szocialista blokk.

Bevallom, meglepődtem, amikor kiderült, hogy egy helyi rádió által készített előrejelzés szerint felétek az eurovíziós dalok közül Wolf Katié a befutó. A felocsúdás után az első gondolatom az volt, végre törleszthettek, az első lépésben tizenkét ponttal, hiszen mi a múltban mindig megvettük a ti sztárocskáitokat. Aztán jött a hidegzuhany! Az első elődöntő utáni ellenkampányotok egyebek mellett a Spiegel és a Stern hasábjain, meg az interneten. Miért minket tippeltetek ki? Vagy azt hiszitek, belénk bármikor bele lehet rúgni? „Idegtépő, idegesítő, hamis” – ilyeneket írtatok Katinkról. Csak róla! Több selejtes produkciót tényleg nem találtatok? Tudjátok, Kati tud jobban is énekelni, s minden elfogultság nélkül állítom, hogy dala kiemelkedett a szegényes mezőnyből!

Feleslegesen támadtátok, hiszen, gondolom, tudjátok, hogy a seregszemlének szinte semmilyen zenei jelentősége nincs, még az élbolyban végzőknek is csak háromnapos hírnév jut, aztán el is felejtődnek, nemhogy világsztárok, sztárok sem lesznek. Higgyétek el, Kati nem jelent veszélyt a piacotokra, még akkor sem, ha nyert volna! Ráadásul transzvesztitának titulálni őt undorító dolog! És eurovíziós körökben nem is helyénvaló, már csak azért sem, mert nyert már transzvesztita előadó, az izraeli Dana International. Megjegyzem, nektek tényleg van egy énekesnőtök, akiről még tifelétek is az a fáma keringett, hogy férfi, Tanita Tikaram, de mi őt a zenéjéért szeretjük. Jobb lett volna, ha csendben maradtok, mivel ha elkezdenénk a múltban turkálni, mondjuk, az elmúlt harminc év könnyűzenei termésében, bizony megemlíthetnénk olyanokat, akiket legszívesebben már ti is elfelejtenétek. Felsorolni is nehéz, mennyi tinglitanglisággal árasztottátok el piacainkat, s mi mindig mindent maradéktalanul megkajáltunk. Tudjátok, mifelénk nehezebb az élet, ami a zenei szereplőkre is vonatkozik. S nem szép, hogy ezzel visszaéltek, a ti szemetekben mi vagyunk a csőcselék, amelynek nincs helye a világ könnyűzenei palettáján. Pedig ha Kozso nálatok született volna, legalább olyan népszerű lenne, mint a Modern Talking-os Dieter Bohlen, és valószínűleg büszkébbek is lennétek rá!

Csalódtunk bennetek, de most már az agyunkba véstük, hogy zeneileg is ez a helyzet. Köszönjük, Németország a tőled kapott nulla pontot! (Forrás: Új Szó)

Puha József

2011. 05. 17. 8:35