– A megalakulás után hat évig kellett várnotok az áttörésre, a Királylány és a Játszom révén egy ország ismert és szeretett meg titeket. Hat év rengeteg idő, sokan feleennyi várakozás után feladták volna a zenekarosdit. Ti annak idején soha nem éreztétek úgy, hogy a csudába az egésszel? Nektek mi adott erőt a kitartáshoz?

– A zene szeretete adott erőt gyerekkorunk óta, nem értettünk máshoz, csak ehhez. Nekünk a zene olyan, mint a levegővétel. E nélkül nem tudunk élni.

– 2003-ban a Szenzáció című album szenzációt hozott, befutottatok, de ahelyett, hogy hátra dőltetek volna, úgy tűnt, nem szálltatok el, maradtatok ugyanazok a fiúk, akik mindig is voltatok. Sőt, mintha sokkal komolyabban belevetettétek volna magatokat a munkába. Ez tényleg így volt? Ha igen, ki vagy mi segített abban, hogy két lábbal a földön maradjatok és ne váltsátok a sikert aprópénzre, inkább tovább kamatoztassátok a benneteket lévő tehetséget?

– Gyerekkoruk óta komolyan vettük a zenélést, és amikor úgy éreztük, hogy még nagyobb figyelmet kapunk, nem is tehettünk másképpen, hiszen erre vártunk egész életünkben. Az elszállás nem a mi műfajunk. Ugyanazok az emberek maradtunk, és csak sajnálni tudom azokat, akik ilyenkor másnak gondolják, érzik magukat. A legnagyobb segítség mi magunk, azaz végül is a szüleink voltak, akik úgy neveltek, hogy ilyenek legyünk.

– Az évek során több arany és egy platinalemezzel gazdagodott a dicsőségfalatok, s a legutóbbi albumotoknál úgy tűnt, annyi slágergyanús dalt sikerült egyetlen korongra pakolnotok, hogy esélytelen mindegyiket megmutatni a napjaink zenéit csak rádiókból/zenetévékből ismerőknek. Tényleg olyan a Hooligans, mint a nemes bor, minél "öregebb", annál jobb? Egyáltalán, mi hajt még titeket?

– Köszönjük, ha így érzitek, de ez nem tudatos nálunk, mindig úgy cselekszünk és teszünk, ahogy érezzük. Élvezzük, amit csinálunk, és ez óriási energiát ad.

– A banda neve és a kivarrt külsőtökkel ellentétben a zenétek abszolút fogyasztható, sőt kifejezetten slágeres rockzene. Ennek kapcsán kaptok kellemes csalódásról szóló visszajelzéseket?

– A zord külső néha csalóka, ugyanolyan érzéseink vannak, mint bárkinek, sőt. Nem nagyon jellemző, hogy valaki az ilyen jellegű kellemes csalódásnak hangot adott volna, hiszen először inkább a zenénk az, ami alapján valaki elkezd érdeklődni irántunk.

– Jubileumi koncertre készültök. Mennyire vagytok ünneplősek, egyáltalán mit jelent számotokra ez a másfél évtized? Kinél melyik vagy melyek voltak azok a pillanatok, amikor úgy érezte, ezért megérte?

– Nagyon örülünk ennek az évfordulónak, de ez nem azt jelenti, hogy úgy érezzük, ez egy súlyos mérföldkő. Ez inkább olyan, amikor valaki futás közben megáll, körülnéz, és elgondolkodik, honnan jutott idáig, és milyen élményei voltak útközben, és ez persze nem jelenti azt, hogy nem fut tovább. Így vagyunk mi is ezzel, ugyanúgy dolgozunk és megyünk tovább, mint eddig.

– Nem akárhol léptek fel. Mit gondoltok, mit jelent majd a rajongóknak ez a buli?! Milyen meglepetésekkel készültök a hatalmas eseményre? Igaz, hogy a Best of CD dallistája megegyezik koncert dallistájával?

– Az Aréna méltó helyszín az ünneplésre, és ennek megfelelően sokkal nagyobb show és látvány lesz, mint egy átlagos koncerten. Lesznek vendégeink is, és szimfonikusok is megszólalnak majd élőben néhány dalban. Ezen kívül a Republic zenekar is fellép velünk a menedzserünk, Cápa iránt érzett tiszteletből két nóta erejéig. Több mint harminc dalt játszunk el, úgyhogy valószínűleg mindenki hallani fogja a kedvencét.

Balajti Péter

2011. 12. 08. 21:30