Akik viszont követik a felvidéki zenekar pályáját, tudják, hogy a fordulat fokozatosan következett be. A Kor-Zár egy ideje már tervezte ezt az albumot, kellően meg is alapozta. A nyolctagú együttes két oszlopos zenészével, Zsapka Attilával és Zsapka Zsolttal beszélgettünk.

Tavaly kevesebbet koncerteztetek. Nyilván azért, mert minden energiát a CD készítésébe fektettetek.

Attila: A kettő ilyen szorosan nem függ össze. Az tény, hogy sok energiát és időt elvitt a nagylemez készítése. Mi nem keressük a fellépési lehetőségeket, ha hívnak, akkor örömmel megyünk. Menedzserünk továbbra sincs, saját kezünkben van a zenekar. Nem vagyunk annyira felkészültek, hogy erősebben meg tudnánk pörgetni ezt a kereket. Elsősorban a szlovákiai magyarságot szolgáljuk ki, és ez a közeg főállású menedzsert nem bír el. Ráadásul rétegzenét játszunk. Ha volna jelentősebb mediális támogatottságunk Magyarországon is, más lenne a helyzet. Ott azonban megválogatják, ki kerülhet a tűz közelébe, s nem a minőség a legfontosabb szempont. Kritériumokat támasztanak, amiknek nem tudunk vagy nem is akarunk megfelelni.

Zsolt: Telített a piac. Amikor huszonöt éve elkezdtük, más volt a helyzet. Szerencsére új kihívások azért mindig jönnek. A 2011-es Búcsú a holnapért című albumunk után úgy döntöttünk, egy ideig a kortárs költészettel akarunk foglalkozni, és nagyobb hangsúlyt fektetünk a klubestjeinkre. Először Érsekújvárott rendeztük ezeket, aztán Komáromba tettük át a helyszínt, a Jókai Színházban kaptunk teret.

A Mozi című CD ezeknek a klubesteknek a lenyomata?

Zsolt: Pontosan. Az ott bemutatott versekből választottunk ki tizennégyet. A klubesteken egyszerűbb változatban hangoztak el, a nagylemezen gazdagabb hangszerelést kaptak.

Attila: Mindig meghívunk egy-egy költőt, és előadunk több versét. Z. Németh István a klubestek vezetője. Ő találja ki, kivel találkozzunk, megszervezi, levezeti, mint kiváló irodalmár. Jók az ilyen találkozók, a költő és a zenész közösen mond véleményt a máról.

Miért Varró Dániel költeménye, a Mozi lett a címadó?

Zsolt: A Mozi a legslágeresebb, bár nem szerencsés ezt a jelzőt használni egy versre. Megfogó. Azonnal felpörgette a klub közönségét. Ezen felül a Moziba sok mindent bele lehet képzelni. Például, hogy már huszonöt éve pereg a film, s ámulunk azon, milyen régóta tart. Egyszerre szereplője és nézője is vagyunk ennek a fantasztikus kalandnak.

A huszonöt év, gondolom, alaposan összekovácsolta a tagságot, az alapembereket, így minden jóval könnyebb.

Attila: Az új album még az eddigieknél is nagyobb csapatmunka volt. A versválasztás Zsoltra és rám hárul. Én a zenét keresem a versben, azt szoktam mondani, ez olyan munkás hozzáállás. A keresgélés elég sokáig tart, aztán sok ötlet a fiókban marad. Korábban ketten, Zsolttal komponáltunk. Most a rengeteg hangszeren játszó Madarász András is felzárkózott mellénk. Az utóbbi időben a zeneszerzés felgyorsult, már otthon elkezdődik a műhelymunka, és a modern technika segítségével néhány percen belül az egész együttes hallhatja. A hangszerelés három zenész: Madarász András, Andrej Fujas basszusgitáros és Varjú Attila dobos munkája. A fúvós hangszereken játszó Sipos Dávid is sok ötletet hozott, ő a mostani CD-n lett teljes jogú tag. A dalok a próbán nyerik el a végleges formájukat.

Lackfi János költeményei viszik a prímet a nagylemezen. Mivel magyarázható, hogy ő ennyire népszerű a zenészek körében?

Zsolt: Lackfi egy zenészlélek. Zenét tanult ember, érzi a muzsikát, ami tetten érhető a költészetében. Egyszerű, hétköznapi történeteket fogalmaz meg, de mindig van bennük egy-két csavar, amitől különlegesek. Arról nem is beszélve, hogy a legnépszerűbb magyar kortárs költő, műveinek feldolgozása nagyobb népszerűséget ad.

2015 a Kor-Zár életében a Mozi köré épül?

Attila: Igen, és szeretnénk folytatni a klubesteket is. Tíz-tizenöt állomásos koncertkörutat tervezünk. Ez kemény dió, most a forrásokat keressük. Nyolcan vagyunk, anyagi szempontból nem egyszerű összehozni az ilyet. Iskolákba is járunk, de nem együtt, hanem külön-külön, rendhagyó irodalomórákat tartunk.

Mennyire volt tudatos az elmúlt huszonöt év?

Zsolt: Amikor indult a pályafutásunk, tulajdonképpen azt sem vettük észre, hogy elindult. A megfelelő háttércsapat hiányában sokszor csak sodródtunk. De így is szép volt. Hogy mi van előttünk, nem tudjuk, de reméljük, néhány csodás év még adatik. Tervekből mindenesetre nincs hiány. (Új Szó)

(Decsi Kati felvétele)

Puha József

2015. 03. 31. 23:53