A tízéves, tíztagú Group’n’Swing két énekesével, a szlovákiai, párkányi származású Mihályi Rékával és Magyar Bálinttal beszélgettünk, aki Gájer Bálint helyére érkezett. Az új énekest a Barátok közt szappanoperában ismertük meg, amelyben Szilágyi Lórántot alakította.

Réka, nagyon jól áll neked ez a műfaj, mintha mindig is szvinget szerettél volna énekelni…

Réka: Az ének és a zene pici koromtól jelen van az életemben. Énekeltem szólóban, kórusban, tizenegy évig csellóztam, de sokáig jobban érdekelt a művészet másik ága, a tánc. Tizenhat évesen döntöttem el, hogy az éneklés is az egyik utam lesz. A Group’n’Swing 2009-ben új énekeseket keresett. Ekkor kezdődtek az első CD munkálatai, Pély Barnabás volt a fő dalszerző és hangszerelő. Ő szólított meg. Korábban nem énekeltem szvinget. Barna hiába mondta, hogy ez testhezálló feladat, fogalmam sem volt, megfelelek-e, azt sem tudtam, akarom-e. Elmentem az egyik próbára, s annyira lenyűgözött az együttes profizmusa, a varázslatos világ és lendület, hogy attól kezdve nem volt több kérdésem.

Az áttörést a 2014-es A Dal, az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi válogatója hozta meg számotokra. Pedig akkorra már két nagylemezetek is megjelent.

Réka: A zenekar sokáig távol tartotta magát a médiától. A bulvárban a mai napig nem szerepelünk. Tulajdonképpen A Dalban léptünk reflektorfénybe. Ez szakmai szempontból azért is mérföldkő volt, mert mindannyian elhagytuk a komfortzónánkat, többet mutattunk meg magunkból, mint korábban, a fúvósok vokáloztak és táncoltak is. A Retikül című felvétel nagy sláger lett. A mai napig a koncertek egyik csúcspontja, amikor átsétálok piros tűsarkúban a négy fúvós hátán. Hálásak vagyunk a tévéműsornak, hogy rétegzenét karolt fel.

A szving rétegzene vagy csak rásütjük? Bizonyára kiderülne, ha nagyobb teret kapna.

Réka: A szakma szeret a szvinggel kacérkodni, hiszen nyitott és sok stílust ötvöz. Több zenei műfaj ebből ered vagy merít. A közönség viszont sokszor tart tőle, mert nem tudja azonosítani. Azt gondolja, hogy komoly és bonyolult műfaj, pedig könnyed és szórakoztató. Fontos a tálalás. Ha megemlítjük, hogy Frank Sinatra is szvinget énekelt, az emberek máris másképp hallgatják.

Gájer Bálint a 2014-es A Dalban már szólóban indult. Akkor még cáfoltátok, hogy a saját útját akarja járni, aztán mégis szakítottatok.

Réka: Amikor kiderült, hogy mindkét produkció részt vesz a műsorban, megfogalmazódott, hogy ez két utat indít el. De akkor még nem foglalkoztunk ezzel, egy csapat voltunk, közös célokkal. Bálint tavaly januárban jelezte, hogy úgy tud kiteljesedni, ha csak a saját karrierjére fókuszál. Elfogadtuk a döntését.

Bálint, te hogyan kerültél képbe?

Bálint: Az együttes Gengszter Romantika című 2013-as decemberi koncertjén szerepeltem, amely filmes alapokon nyugvó zenés, táncos produkció. A zongorista, Lőrincz Ádám kért fel. Az elmúlt két-három évben többször felmerült bennem, hogy külföldön kellene szerencsét próbálnom. Van egy kedves ismerősöm, aki párszor nekem szegezte a kérdést, mindent megtettem-e azért, hogy idehaza találjam meg a számításaimat. Tudtam, hogy a Group’n’Swing férfiénekes nélkül maradt. Egyik nap bevillant ismerősöm kérdése, írtam hát Rékának egy levelet. A zenekarból nem őt ismertem a legjobban, de nyilvánvaló volt, őt kell megszólítanom, mivel az ő partnere lennék, és a siker érdekében mindig a nőt kell megpuhítani. Azt válaszolta, nem keresnek énekest, de szívesen meghallgatnak.

Valóban nem kerestetek? Azt feltételezem, hogy Bálint kilépésével holtpontra kerültetek.

Réka: Egy ideig úgy volt, hogy egyedül maradok. Ki sem látszottunk a munkából, ezért időnk sem volt azon töprengeni, hogyan alakulhat a jövő. A dalaink túlnyomó többsége a férfi és a nő viszonyára épül, a folytonos macska-egér harcra, hogy szívjuk egymás vérét, de nem tudunk egymás nélkül élni. Ez előre vetítette, hogy mégiscsak szükség lesz egy férfira. Bálint sportember, bringás szerkóban érkezett az egyik próbánkra. Ezt látva arra gondoltam, ez a fiú biztosan nem lesz a partnerem. Meglepetésünkre az összes dalunkat megtanulta, látszott rajta, hogy komolyan gondolja. Most már tudjuk, igazi csapatjátékos.

Bálint, nem érezted, hogy nagy fába vágod a fejszédet? Egy karizmatikus énekest kell pótolnod.

Bálint: Azt éreztem, hogy végre van egy fa, amelybe bele akarom vágni a fejszémet. Ha az ember olyan feladatot kap, amelybe teljes szívvel bele tudja magát vetni, akkor szárnya nő. Nem pótember vagy utód vagyok. Magamnak tűzöm ki a célokat. A Group’n’Swingnél sem adtam fel önmagamat, hanem hozzátettem a tudásomat a produkcióhoz. Elkezdtünk közösen megmászni egy hegyet, amelynek a csúcsa még messze van, de ott olyan kilátás várhat rám, amilyen még sosem tárult elém.

Az együttes idén is szerepelt A Dalban. Két éve a középdöntő, most az elődöntő volt a végállomás.

Réka: A Szeretni fáj című felvételünk alapját egyik állandó szerzőnk, Romhányi Áron írta évekkel ezelőtt. Éreztük, hogy jó szerzemény lesz, mégis a fiókba került. Amikor elővettük, s Orbán Tamás írt rá szívbe markoló szöveget, arra jutottunk, hogy szélesebb körben is be kell mutatni, s ennek tökéletes fóruma A Dal. A Szeretni fáj a védjegyeinket magán viselő zeneszám, mégis eltér a profilunktól, kicsit bluesos és fájdalmasabb hangvételű. Sajnáljuk, hogy már az elődöntőben kiestünk, de teljes szívvel hiszünk a munkánkban, és a visszajelzések alapján a dal teljesítheti a küldetését. (Új Szó)

Puha József

2016. 03. 08. 10:09